Pécsi Nemzeti Színház

Győri Balett | Szegedi Kortárs Balett | Pécsi Balett

IX. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó

1. rész | Győri Balett: Bolero

Fotó (balra): Orosz Sándor

"A Bolero-t 2012-ben készítettem a Wiener Staatsballett részére. Ravel csodálatos zenéjéhez félve nyúltam, hiszen a Bolero klisékkel terhelt, ,,agyonjátszott" darab. Előttem már nagyon sokan alkottak rá táncműveket etalon is volt közöttük, amelyekre a közönség még élénken emlékszik (Maurice Béjart, Markó Iván). Nem szerettem volna epigon lenni és nem a szokványos férfi-nő viszonyra, szenvedélyre, érzéki szálra kihegyezni a ,,történetet".

Az én Bolero-m cselekmény nélküli darab, tíz női és tíz férfi táncosra, akik azonos jelmezben, hatalmas fekete szoknyában táncolva próbálnak egy monumentális, hideg hangvételű, sötét báli jelenetet érzékeltetni. A már-már groteszk, szinte parodisztikus társastánci elemek és a modern tánc eszközeinek ötvözésével szerettem volna egy sajátos stílusú formanyelvet teremteni. A táncosok egyszerű, minimalizált mozdulatainak fokozatos bonyolításával, a létszám növelésével, a térformák egyre gyakoribb váltakozásával igyekeztem a mozgást a monoton, ám egyre inkább fokozódó, lüktető zenével egyenlő szintre emelni, és e kettő harmonizálásának eredményeképpen teljes egészet alkotni." Lukács András

Táncolják:
BERZÉKI Melinda, GYURMÁNCZI Diána, HANCZ Alexandra, HEGYI Réka, MARJAI Lili, TÜŰ Barbara, MATUZA Adrienn, SZENDREI Georgina, Tati ana SHIPILOVA, VARGA Ágnes, Alexey DOLBILOV, Artem POZDEEV, BALIKÓ György, DAICHI Uematsu, ENGELBRECHT Patrik, GÉMESI Máté, HORVÁTH Kada, JEKLI Zoltán, SEBESTYÉN Bálint Harangozó-díjas, SZANYI Tamás

Zene: Maurice RAVEL

Asszisztens: FUCHS Renáta

Jelmez: HERWERTH Mónika

Fény: LUKÁCS András, SZABÓ Attila

Koreográfus: LUKÁCS András

Művészeti vezető: VELEKEI László Harangozó-díjas

Igazgató: KISS János Kossuth-díjas, Érdemes művész

2. rész | Szegedi Kortárs Balett: Árnyak és vágyak

Fotó (jobbra): Tarnavölgyi Zoltán

A tehetetlenség törvényét Isaac Newton fogalmazta meg művében, a Philosophiæ Naturalis Principia Mathematicaban és Newton első törvényeként ismerjük. A törvény kimondja: minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy mező meg nem változtatja.

Stephen King “minden mindennel kapcsolatban van” elve alapján a fizikából kiragadva ezen törvény alkalmazható az élet és a sors kapcsolatára. Ez a tehetetlenség hat az emberi életre is, a történéseket, legyen az jó vagy rossz, a sorsunk irányítja. Bármennyire is úgy érezzük, hogy mi vagyunk életünk igazi irányítói, ez csak öntelt képzelgés. Valójában csak árnyékként követjük egy felfoghatatlanul óriás intelligencia terv szerint működő gépezetének akaratát. Mindössze arra kaptunk esélyt, hogy a velünk zajló történéseket felfogjuk, értsük, értelmezzük. Nem mi vetünk árnyékot a világra, hanem mi magunk vagyunk a világra vetett árnyék, ami vágyai delíriumában tehetetlenül követi az események alakulását.

Táncolják:

BUJDOSÓ Anna, CZÁR Gergely Harangozó-díjas, CSETÉNYI Vencel, HAJSZÁN Kitti, HEGEDŰS Tamás, HORTOBÁGYI Brigitta, HORVÁTH M. Gergő, MAJER Gábor, STÁRY Kata, SZIGYÁRTÓ Szandra, TAKÁCS Zsófia, ZSADON Flóra

Zene: Maurice RAVEL: F-dúr vonósnégyes

Fény: STADLER Ferenc

Jelmez: Bianca Imelda JEREMIAS

Közreműködik: Kosztándi Vonósnégyes

Koreográfus: ZACHÁR Lóránd

Művészeti vezető: JURONICS Tamás Kossuth-díjas, Érdemes művész

Igazgató: PATAKI András Harangozó-díjas

3. rész | Pécsi Balett: Orfeusz és Euridiké – részlet

Fotó (jobbra lent): Mihály László

A költő Orfeusz alvilági utazása az egyik legerősebb mitológiai történet, melynek lényege ma is jelen van hétköznapjainkban: a gyász, a szerelem, a veszteség átélése…, de talán ennél is inkább szól a művészet erejéről, az ihlet kereséséről és az igaz művészi elkötelezettségről.
Orfeusz Ámor segítségével alászáll az alvilágba, hogy visszahozza Euridikét. Próbálkozása hiábavaló, hiszen a legutolsó pillanatban vágya legyőzi; nem tudja betartani az istenek kérését, hogy ne nézzen hátra miközben Euridikét a fénybe kíséri. Orfeusz művész. Pillantása Euridikére egyszerre szimbolizálja emberi esendőségét, gyengeségét és művészetének ihletadó forrását. Bukása nélkül sosem talált volna ihletet. Büntetése ellenszegüléséért az örök magány. Szerelmét dalaiban énekelheti, zenéjében jelenítheti csak meg.

Orfeusz: TUBOLY Szilárd

Euridiké: UJVÁRI Katalin

Ámor: NAGY Írisz Harangozó-díjas

Hádész: SZABÓ Márton

Perszephoné: KÓCSY Mónika

Hermész: MOLNÁR Zsolt

Kharón: KEREKES Soma Lőrinc

Valamint

BÁLINT Adél, MADONIA Florence, SZÉCSI Theodóra, TÓTH Klaudia, HARKA Máté, KONCZ Péter, MATOLA Dávid SCHROTT Dániel

Zeneszerző: RIEDERAUER Richárd - Christoph Willibald GLUCK
Díszlet- és jelmeztervező: MOLNÁR Zsuzsa
A koreográfus asszisztense: SZABÓ Márton

Rendező-koreográfus: Cameron McMILLAN

Igazgató: VINCZE Balázs Harangozó-díjas, Imre Zoltán-díjas