Pécsi Nemzeti Színház

Házasságon innen és túl | Rátóti Zoltán estje

történetek

Írta

Ez még szerető, az már feleség
ez még feleség, az már szerető.
Ez még elvált, az már házas,
ez még házas, az már elvált.
Ez még szeret, az már nem emlékszik,
ez még nem emlékszik, az már szeret.
Ez még vadászik, az már megfőzte,
ez már megfőzte, az még vadászik...
Ez már, az még és ez még, az már,
de végül mindegyiket megette a halál.

A korábbi előadások nézőinek gondolatai:

„Számomra van valami pikáns abban, hogy ezt a könyvet férfi írta, és férfi adja elő...”
„Háy szerintem kiválóan képezte le a világot az ő zseniális nyelvezetével..”
„Háy János darabja tulajdonképpen nem egy szokványos színházi előadás. Nincsenek benne nagy drámai jelenetek, monumentális díszletek, hatalmas szereplőgárda, ám magvas gondolatok bizonyos élethelyzetekről, és egyfajta kritikus szemlélete a párkapcsolati mintáknak annál inkább.”
„Az egyszemélyes mese kedvet csinál megismerni a tavalyi könyvfesztivál egyik legsikeresebb kötetét, hiába, no, az ember, ha férfi, ha nő, bizonyosan volt/van/lesz szerelmes, s ez az állapot néha egészen különleges körülményekkel jár. Például azzal, hogy otthagy csapot-papot, családot, asszonyt, gyerekeket egy fiatal nőért, akivel aztán ugyanazokat a stációkat járja végig, mint Békáson az asszonnyal, csak most nem lakótelepiben, hanem a belvárosban... Háy novellái előadásért kiáltanak, ez nem kétséges... A történetek vidámak és szomorúak, hepienddel vagy baljóslattal teliek, csakúgy, mint maga az élet. S akkor már minél több ember hallja ezeket az intelemnek is beillő meséket... Persze abból kiindulni, hogy Buda a Nő, Pest a Férfi, s köztük a Gyerekek a hidak, elsőre elég merésznek tűnik, de a szövegrészletek, pláne Rátóti Zoltán értő előadásában - abszolút alátámasztják ezt a tényt...” (Kónya Orsolya – Színház.hu)
„Emberek! Eszméletlen jó volt! Mindenki megkapta a magáét. Szerintem nem volt olyan ember a teremben, akit ne érintett volna, engem is. Kicsit úgy éreztem, hogy jóindulattal fejemre olvasták néhány bűnömet, és kénytelen vagyok elismerni, hogy igaza van és tényleg változtatnom kéne... Nagyon sokat tanultam, tisztult a fejem, de persze rengeteget nevettünk is. Szeretem azokat a darabokat, ahol jól "megtornáztatják" az ember lelkét, mert az egyik percben majd' legurulok a székről, a másikban meg belémfagy a szusz...”
„A mai előadás fergeteges volt! Még csak másodszor láttam, de nem utoljára. Rátóti Zoltán szemmel láthatóan élvezte, olyan volt az egész, mint ha csak nekünk, csak most mondaná!”
„Sokkal jobban, mélyebben megérintett, mint először. Lehet, hogy a hely intimitása miatt, lehet, hogy azért mert a saját életemben is épp aktuális a téma. Nem tudom megmondani, de egyszerűn szuper volt. Alig várom, hogy újra lássam!”
„Az elbeszélések rövidek, velősek, pont annyi információt tartalmaznak, amennyire feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a néző az adott szituációba képzelhesse magát. Az előadás nem tagolódik több felvonásra, ezáltal körülbelül nyolcvan percen keresztül élvezhetjük a zavarba ejtően ismerős helyzeteket.”
„Nagyon tetszett! Nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. A történetek valóságosak, nevettem rajtuk, holott éreztem a súlyukat is, a nagy igazságok hangoztak el. Biztos vagyok benne, hogy nem állok meg, és újra meg fogom nézni, és a barátaimat is erre buzdítom majd."
„Kedves Háy és Rátóti urak!
Ez az est a szívemhez szólt. Köszönöm!
(Gianni Morandit külön is.)
Üdvözlettel: Stuber Andrea” (színikritikus)