Pécsi Nemzeti Színház

Mosolyoddal mindenkit elvarázsolsz és nemcsak a kifutón! Az elmúlt év végén Csend Hangja címmel országos edukációs és esélyegyenlőségi programot kezdeményeztél a hallássérültek számára. Ezzel példátlan összefogást teremtettél a parlamenti pártok között, sőt melléd állt a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, valamint az egyik legjelentősebb hazai csomagolástechnikai cég, a CLB Packaging. Vujity Tvrtkoval elindítottátok a Tapsolj Együtt Fannival kampányt, időközben Pécs Város Arca lettél, a Pécsi Nemzeti Színház színpadán, pedig a 90 decibel projektet népszerűsítetted.
Olyan fiatal vagy még, mi késztet erre a komoly felelősségvállalásra, mi inspirál arra, hogy másokért is kiállj?

Először csak azt szerettem volna, hogy elfogadjanak. Ma már azt szeretném, hogy amit én megtapasztaltam, azt a sok pici siket babának soha ne kelljen elszenvednie. Át akarom adni a szerzett tudást, hogy mindenkinek szebbé varázsolhassam az életét vele.
Sok jó embertől kaptam és kapok segítséget, és ezt a segítséget hiszem, sőt tudom, hogy azért kapom, hogy továbbadjam azoknak, akiknek legalább ekkora szüksége van rá, mint nekem. Ez kicsit olyan, mint egy karácsonyi ajándék,nem csak kapni öröm, adni legalább akkora boldogság.
Tvrtko közönségtalálkozóin jöttem rá arra, hogy minden napom Karácsony lehet :)
 
Tvrtko a barátod, mentorod, aki sokat segített neked abban, hogy céljaid megfelelő nyilvánosságot kapjanak. Hogyan barátkoztatok össze?

Tvrtkoval és családjával a baráti kapcsolat az első Naplós adás óta tart. Nagyon segítőkész emberek, óriási empátiával. Rengeteget tanultam és tanulok Tőle. Megtanított arra, hogy tudom a rám irányuló figyelmet, fogyatékkal élő társaimra irányítani, ami nagy örömet okoz nekem, mert saját bőrömön tapasztalom azt, hogy tudálékos de sajnos nem igazán hozzáértő emberek mennyire el tudják ferdíteni a valóságot, melynek nem egy ízben mi is áldozatai lettünk mi is.

Minden projektet együtt csináltok, vagy már kialakult a saját kapcsolatrendszered?

Rengeteg közös munkánk van együtt, de természetesen vannak már saját munkám is.

A Csend Hangja program mikor és milyen konkrét lépéssel indul el?

A kezdeményező a CLB Packaging (a budafoki kartongyár) volt, és csatlakozott – többek közt – a Budapesti Kommunikációs Főiskola is. A klaszter célja, hogy a társadalmi felelősségvállalás jegyében támogassa azon célkitűzéseimet, amelyeket siket sorstársaim helyzetének javítására fogalmaztam meg.
A klaszter első lépésként egy esélyegyenlőségi országjáró kampány hátterének megteremtését biztosítja.
Második lépésként megteremti annak a kereteit, hogy a a jelnyelv népszerűsítésén túl ösztöndíjakkal is tudjuk támogatni a jeltolmácsképzés bővítését.
Harmadik lépésben pedig szeretnénk eljutni oda, hogy támogatni tudják anyagilag is a hallásjavító implantátumok műtéti eljárását, a várakozólista rövidítésével
Jómagam – a klaszter szóvivőjeként – mindezen célok megvalósításának a zászlóvivője és élharcosa vagyok.

Pécs Arcaként milyen feladataid voltak eddig, milyen jellegű elfoglaltságot jelent ez számodra?

Az első Pécsi Adventi Művészeti, Kézműves és Mesevásárt köszöntő szavakkal nyitottam meg. Az eseményen több száz fős közönség hallgatta meg Páva Zsolt polgármester, Udvardy György pécsi megyéspüspök, Vujity Tvrtko jószolgálati nagykövet köszöntő szavait is.

Ezt követte a Cipősdoboz ajándékosztás karácsonykor, mikor Páva Zsolt Pécs város polgármesterével, Szilágyi Bélával, a Baptista Szeretetegyház főigazgatójával valamint Vujity Tvrtko Pécs Jószolgálati Nagykövetével osztottunk szét mint 100 csomagot, több, mint félmillió forint értékben. A kezdeményezés keretében fogyatékkal élők, betegek és rászorulók kapnak ajándékot.A Cipősdoboz-akció keretében az adományosztás az Éltes Mátyás iskolában, a Dóri Házban majd a pécsi gyermekklinika onkológiai osztályán folytatódott.

Nemrégiben Vuijty Tvrtko-val közösen, jelnyelven nyitottuk meg az első akadálymentesített színházi előadást ugyanis a örömmel mondhatom, hogy a Pécsi Nemzeti Színház csatlakozott a 90 decibel projekthez. A program célja, hogy a hallássérült és siket nézők is akadálymentesen élvezhessék a kulturális programokat. A program keretében 2012. január 12-én este 7 órakor több mint 70 hallásában sérült ember nézhette meg A dzsungel könyve című előadást jeltolmács segítségével.

Ezeken kívül óriásplakáton köszöntöttem a pécsi érettségiző fiatalokat, valamint Pécs város idős polgárait. Mindkettő hálás feladat volt, mert a fiataloknak azt szerettem volna üzenni, hogy örüljenek, hogy nem kell külön harcokat vívniuk, hogy eljussanak az érettségiig, hisz minden képességük meg van hozzá, hogy tanuljanak, és éljenek a lehetőséggel, mert sajnos nekünk, siketeknek ez még nem adatott meg, de remélhetőleg hamarosan ez is megtörténik. Az időseket köszönteni pedig megtiszteltetés, mert tőlük kaptuk azt a sok bölcsességet és tapasztalatot, amit életünk folyamán hasznosíthatunk.

A modellkedés vagy a tanulás az első? Modellként szeretnél komolyabb karriert építeni?

Pillanatnyilag azt mondhatom, mindkettő. A modellkedés azért, mert úgy érzem, ezen keresztül rengeteg üzenetem eljuttathatom az embereknek. A tanulás viszont azért, mert úgy gondolom a fejlődés legfontosabb velejárója.

Láttál már jelnyelven tolmácsolt színházi előadást, vagy A dzsungel könyve volt az első? Hogy tetszett? Meg tudtad osztani a figyelmedet a tolmács és a színpad között?

Most voltam először akadálymentesített színházi előadáson. Nagyon élveztem. Végre nem nekem kellett kitalálnom miről is szól, hanem pontosan megértettem.
Meg tudtam osztani a figyelmem. Tökéletes volt. Köszönöm ezúton is Mindenkinek, aki közreműködött és lehetővé tette, hogy számunkra is teljes értékű előadást láthattunk.

Vörös Zsolt jeltolmács fantasztikusan érzékeltette a zene ritmusát is. Te érezted a zene lüktetését, a rezgést?

Zsolt fantasztikus volt. Még a ritmust is közvetítette. De a rezgéseket is érezhettük a lufik segítségével és persze a szék karfáján is. Megtisztelő volt számunkra, hogy a színészek is egy pár sort jelnyelven közvetítettek. Ami tudjuk, hogy nekik sem volt könnyebb, mint nekünk beszélni :)

Mi hallók el sem tudjuk képzelni, mennyi olyan helyzet van a hétköznapokban, melyben nem egyenlők az esélyeink, sőt olykor – akár akaratlanul is - még bántóak is tudnak lenni szituációk. Tudsz nekünk mondani néhány példát ilyen esetekre? Van valami nagyon negatív élményed, amit sosem felejtesz el és mi okulhatnánk belőle?

Természetesen vannak rossz élményeim, de az inkább a rosszindulatból adódik.
Az iskolában csúfoltak a siketségem miatt, de azt hiszem halló gyermekeket is csúfolnak más dolgok miatt.
Talán inkább ami bántó tud lenni, és a hallók akaratukon kívül teszik a rossz kifejezések használata. Az első amit meg kell talán tanulni, hogy bántó a "süket, a süketnéma, a mutogat" kifejezések. A helyes, ha az emberek siket és a jelel, vagy jenyelven beszél kifejezést használják.

Nagyon fontos lenne, hogy ne féljenek hozzánk szólni, mert mi történhet, legfeljebb nem értjük meg azonnal egymást, de ez minden idegen nyelvvel így van. Mi siketek pontosan tudjuk, hogy nehezen értenek meg minket, és mi is nehezebben értjük a beszélt nyelvet, de van toll és papír is, ha másként nem megy, valamint a jó artikuláció is sokat segít. Nagy szükségünk van a pontos értelmezésben hivatalos helyeken, jeltolmács jelenlétére.

A legrosszabb élményem nem olyan régiben volt egy audiológiai állomáson. Hallásvizsgálatra mentem, mikor az audiológus hölgy az édesanyámmal közölte menjen ki, mert nincs szükségem jeltolmácsra, mert Ő nap mint nap siketekkel foglalkozik és tudnak Ők szájról olvasni valahogy megfogják érteni egymást, egyébként is jó lesz ha megtanulok magamra hagyatkozni, mert ebben az országban még húsz évig úgy sem lesz változás. Ezt szörnyű volt megélni. Megalázó. Mint mindenek ura egy audiológus, aki Istent játszva megmondja nekem, mi a jó, pedig csak pár évvel idősebb nálam és soha nem tapasztalta meg amiről beszél. Szerintem alapkövetelmény lenne, hogy egy audiológiai állomáson jelnyelven kommunikáljanak a siketekkel. A hölgy számomra ezzel csak azt bizonyította, elég ha Ő megért engem az, hogy én megértsem mi történik velem az már nem fontos. Azt gondolom, ha egy szakember ezen az állásponton van, akkor ez borzalmas minden siket számára. Ezért harcolok, hogy ezek a nézetek megváltozzanak. Ha egy siket kicsi baba szülője ezt hallja, akkor elkeseredésében követni fogja ezeket a gondolatokat egész addig, míg gyermeke felnő és azt nem mondja: nekem ez nem jó így. De akkorra már késő.

Az esélyegyenlőség születésünk pillanatától kell életbe lépjen és nem tizennyolc évesen. Gondoljuk csak végig, ha orvoshoz megyünk, mennyire fontos számunkra minden szó ami elhangzik. Képzeljék el a halló emberek, hogy ha úgy kéne leélni az életüket, hogy minden percük bizonytalan, mert nem tudják mi fog történni a következő pillanatban, az információ hiánya miatt.

Nehéz elképzelni, gondolom. De ezt nem is várjuk senkitől, csupán egyet szeretnék elérni, hogy ne kitalálják nekünk mi a jó, egy sokkal jobb megoldás is létezik. Kérdezzék meg tőlünk, hisz nálunk jobban senki nem tudhatja.

Az utóbbi években egyre több kezdeményezés indult el Magyarországon is a másság elfogadásáért, az esélyegyenlőség megteremtéséért. Ugyan nagyon fiatal vagy még, de Te érzel valamiféle változást a gyermekkorodhoz képest?

Persze természetesen némi változás tapasztalható, kezdenek a dolgok jó irányban elmozdulni és azért küzdök, hogy ez ne csupán kampányszerű legyen, hanem folyamatos.

Szerinted mennyire vagyunk toleránsak és segítőkészek? Vagy nem velünk van a baj, hanem a „rendszerekkel” – gondolok itt az iskolarendszerre, a hivatalokra, a munkahelyekre és azok akadálymentességének hiányosságaira…

Nem az emberekkel van probléma. Az emberek jók. Sajnos igen, óriási hiba az iskolarendszerrel kezdődik. A legfontosabb az alapoknál kezdeni.
Új szervezet segít az esélyegyenlőségi munkámban: a Csend hangja klaszter cégek, intézmények és civil szervezetek összefogásával jött létre. A hivatalos megalakulást egy jövő keddi sajtótájékoztatón jelentjük be.

Rengeteg tervem van amit szeretnék megvalósítani. Nagyon fontos, hogy fel tudjam venni a kapcsolatot a fiatal szülőkkel, akik siket gyermeket nevelnek. Szeretném, ha ezeknek a gyermekeknek nem bentlakásos iskolákba kellene tanulniuk szájról olvasást, hanem családjukban tanulhatnának meg mindent jelnyelven keresztül, amire sokkal könnyebben ráültethető a beszélt nyelv is. Integrált oktatásra lenne szükség, ahol az óra anyagát jeltolmács adja tovább a siket gyermek számára. Ez már óvodai szinten kezdődhetne. Sokat tanulhatnának a gyermekek egymástól.

A siket gyermek a beszédet, a hallók az elfogadást, és ha tetszik nekik, akár a jelnyelvi alapokat is. Az USA-ban és Angliában ez évtizedek óta kiválóan működik.
Nem kellene azon gondolkodni a szülőnek, mi a jó a gyermek számára, hisz ez ez oktatási forma lehetővé tenné, hogy a gyermek maga válassza ki.

Emlékszel még, hogy tanultál meg beszélni? Jeleltek a szüleid vagy szájról olvastál vagy a kettő kombinációja?

Anya mikor rájött, hogy baj van, a szájról olvasásos módszerrel, kénytelen volt kitalálni egy családi jelnyelvet, mert a jelnyelv tanulását tiltották. Így vegyesen családi jelnyelv és szájról olvasás kombinációját használtuk.

Később volt egy műtétem, ami hallóvá tett egy készülék segítségével, de ezzel, mivel a műtét elég későn történt és már siketes gondolkodásom kialakult, beszélni szépen tudok, de sajnos az értéssel vannak nehézségeim. Szóval hallom, amit mondanak, de sajnos hosszabb gondolatokat értelmezni hallás útján nem tudok.

Hogy telik egy napod mostanában?

Nagyon pörgősen. Szinte minden napom be van táblázva, modell illetve jótékonysági munkáimmal. Mindenesetre nagyon szeretem csinálni, mert látom az eredményét. :)