Pécsi Nemzeti Színház

Bemutatóra készül a Pécsi Nemzeti Színház operatársulata. Hiszen 2012. február 24-én, 19 órától Giuseppe Verdi Falstaff című vígoperája kerül a nagyszínpadra. A műről Nagy Viktor, vendégrendező árult el néhány kulisszatitkot.

A klasszikus színházba járóknak, illetve az operák elkötelezett híveinek is élményt nyújthat Verdi munkásságának utolsó darabja. A mester olyan művet komponált, ami a szövegkönyve, érdekes történései miatt lehetőséget nyújtottak nem csak a zenélésre, éneklésre, de a játékra is. Ennek ötvözetét igyekezett megtalálni Nagy Viktor, aki az egészet Pécsett, a színpadra állította.

– A kettős szereposztás okán, szinte úgy is mondhatnánk, majdnem kétszer kellett megrendezni az egészet – jelentette ki Nagy Viktor. – Ami azért persze túlzás, de mivel mások vannak egyszer, illetve másszor a deszkákon, hát illett változtatni bizonyos apróságokon. Hiszen a szöveg, a dal ugyanaz, ám az egyéni karakterek eltérnek egymástól. Erre pedig tekintettel kell lennie mindenkinek, aki benne van az előadásban.

– Amiről a főpróba után kijelenthetjük, a „klasszikus” vonalat követi.

– Elsősorban azért, mert nem vagyok híve annak, hogy valaki fürdőnadrágban, egy fürdőkádban daloljon, ha annak nincsen direkt, meghatározott szerepe egy jelenet során. Ebben a tekintetben tehát ragaszkodtunk a hagyományokhoz. Mert nézetem szerint ötletelni mindenki tud, de nem biztos, hogy azzal közelebb kerülünk a „megoldáshoz”.

– Amúgy meg eléggé mozgalmasra, néhol kimondottan látványosra sikerültek egyes jelenetek.

– Él a szín, nincsenek benne nagy leállások. Mindig mindenki mozog, jön-megy, peregnek az események, érdekesek a fordulatok. Akadnak olyan pillanatok, amikor bizony egyszerre nyolcan „mondják” a magukét, fokozva a feszültséget.

– Szokták ajánlani, jobb, ha valaki azért egy operaelőadás előtt kissé megismerkedik azzal, amit látni, hallani fog a bemutató során.

– Ezt egyrészt hasznos tanácsként mindenki megszívlelheti, de itt most ilyen tekintetben is akad eltérés. Hiszen, a hatalmas áriákból csak kevés van a Fastaffban. Mégis, vagy tán éppen ezért, elsőre is jól érthető benne minden, amit rejt. Remélem a publikum is jól fogadja majd azt, amit adni nyújtani tudunk. Ebből a szempontból azért létezik a rendezői drukk, ami bennem is lakozik, egy adaggal.

„Nevetjük egymást” – szól Falstaff

A fondorlatos, humoros cselekmény végén mindenki mindenkinek megbocsát, az összes cselszövésért. A főszereplő, Falstaff pedig azt énekli: „Nevetjük egymás!”. Vagyis az emberi gyengeségeket, esendőségeket, amik miatt az egész vígopera megíródott.