Pécsi Nemzeti Színház

Nem először dolgozol a Pécsi Balettnél, hiszen már a jelenlegi társulattal mutattátok be Elérhetetlen területek című koreográfiádat. Jól érzed magad itt? Szabadúszó alkotóként számos társulattal dolgoztál már itthon és külföldön is. Milyennek ítéled meg a Pécsi Balett jelenlegi társulatát a többi általad ismert együtteshez képest?

Nagyon szeretek itt lenni. A táncosok rengeteget fejlődtek az elmúlt időszakban. Köszönhető ez annak, hogy sokféle jó koreográfussal dolgoztak együtt. A Pécsi Balett attól különleges, hogy ez a csapat technikailag is meg érzelmileg is össze van érve. Olyanok, mint egy család, és emiatt nagyon jó velük dolgozni. Egyébként itt dolgoztam a legtöbbet Magyarországon a Budapest Táncszínházon kívül.

Pályád elmúlt 10 esztendeje elsősorban Hollandiához kapcsolódik, a „nyugati” elvárások és trendek markánsan megjelennek munkáidban, sajátosan egyedi táncnyelved a tiszta táncból építkezik. A Lisztmánia - úgy tudom - az első cselekményen alapuló koreográfiád. Tényleg Liszt Ferencről fog szólni? Mire készüljenek a nézők?

Valóban ez az első cselekményt használó munkám. Elég nehéz feladat is ez számomra, mert én inkább emocionális ember vagyok. Ha például filmet nézek, akkor sem a cselekmény érdekel, mert ki tudom úgyis számítani, hogy mikor mi fog történni… Visszatérve a Lisztmániára, cselekmény szempontjából inkább jelenetfüzérekből összeszőtt darabról beszélhetünk, melynek középpontjában ugyan Liszt Ferenc áll, de valójában bármilyen múltban élt zseniális művész is lehetne a főszereplő. A jelenetek, pedig azt próbálják megmutatni, arra kívánnak rávilágítani, hogy a ma élő zsenik, a köztünk élő nagy művészek korántsem kapnak akkora rivaldafényt, mint amit megérdemelnének. Ma a celebek meg a sztárocskák ismertek és népszerűek tökéletesen érdemtelenül, és nem a valódi értéket képviselő, illetve létrehozó alkotók. Pedig élnek közöttünk Liszt Ferencek ma is! Csak nem tudunk róluk. Mennyire ismert például  Philippe Jaroussky? 1978-as születésű elképesztő hangú kontratenor énekes…

Lisztre visszatérve, karakterét a legnagyobb tisztelettel próbáljuk megfogalmazni, humorosan nyúlunk a fenti témához, de távol álljon tőlem, hogy kegyeletsértő legyek! Olyan jellegű tiszteletadással próbálok meg fejet hajtani előtte, mint ahogyan például a Picasso kalandjai című film jeleníti meg Picasso zsenijét.

Hogy vagy így egy héttel a bemutató előtt? Tudsz aludni? Jól alakulnak a dolgok?
 

Borzasztó, úgy érzem, nem vagyunk kész - most jönne jól még két hét… Persze minden koreográfus ezt érzi a bemutató hetében!
Ez a darab nagyon komplex lesz, mert sok mindent kitaláltam, és mindent bele is akarok tenni az előadásba. Ráadásul lesz benne film, amit mi magunk is készítettünk, az előadás közben aktív díszlethasználat - és azért színpadon nem tudtunk túl sokat próbálni… Persze mindezt nem panaszként mondom, mert úgy érzem, hogy az összes színházi ember akinek köze van ehhez a produkcióhoz, az lelkesen, mindent beleadva, a legnagyobb alázattal dolgozott! Köszönet nekik érte!

Nagyon szeretném, hogy jól sikerüljön, hogy olyan előadás szülessen, amilyet megálmodtam! Azt szeretném, hogy szórakoztató este legyen, melyről mosolyogva, de elgondolkozva mennek haza a nézők…

Hogy látod, mik az előnyei-hátrányai egy ilyen nagy apparátussal dolgozó színházi bemutatónak az általad gyakrabban megtapasztalt táncszínházi projektekhez képest?

Szokatlan számomra a próbarend, az alkalmazkodás a színházban folyó számos többi munkafolyamathoz, a szabályok betartása. Én ahhoz szoktam, hogy ha ruhát akarok például próbálni, akkor megyünk a kosztümökért… A kisebb együtteseknél sokszor mi magunk intéztünk mindent a táncosokkal. Itt ilyen nincs, hiszen mindent előre pontosan meg kell tervezni, ami érthető is, hiszen nemcsak ez az egy produkció készül egyszerre és szerencsére minden munkafolyamathoz van egy szakemberekből álló csapat. A pozitívuma viszont éppen ez, hogy „helyettem” megcsinálnak mindent hozzáértő emberek. Nekem így tényleg csak a koreográfiára kell figyelnem, illetve maximum a szakemberek kérdéseire kell válaszolnom, de nem nekem kell megoldani a díszletet, jelmezt stb.

Talán két éve, hogy már nem tartozol a Rotterdam Dance Works csapatához, de a Rotterdami Táncakadémián tanítasz. Mintha többet dolgoznál itthon, ez tudatos, vagy most éppen innen kaptál felkérést?

Egyáltalán nem tudatos, most éppen így alakult.

Táncolsz még, vagy már elsősorban a koreografálás foglalkoztat?

Elsősorban koreografálás és tanítás van most az életemben. Igazából, nézve a táncosokat, már képtelen lennék arra, hogy visszaálljak a színpadra és várjam, hogy a koreográfus kénye-kedvére „ugráljak” -  hacsak nem valaki olyan nagyság... bár már akkor is csak projektre szerződnék. Komolyra fordítva a szót, azt hiszem, lezártam magamban lelkileg a táncosi karrieremet.

Családos emberként mennyire megterhelő az állandóság hiánya? Hol vagy egyáltalán otthon?

Mindenhol otthon tudom érezni magam, pont azért, mert jövünk-megyünk állandóan. Budapest, Nyíregyháza, Hollandia és az utóbbi időben Párizs a biztos pontok.

Kivel dolgozol Párizsban?

Raza Hammadi együttesének készítek koreográfiát. Raza a mesterem is volt és emiatt óriási megtiszteltetés nekem ez a felkérés.

Pécsről hova utazol tovább?
 

Vasárnap már a Budapest Táncszínházban folytatom a próbákat, március 28-án ugyanis bemutató!