Picasso után Tartuffe előtt
A Time Out Pécs Magazin interjúja Méhes Lászlóval, a Picasso kalandjai és a Tartuffe rendezőjével.
Színészként is, rendezőként is rengeteg társulatban megfordult már határon innen és túl Méhes László, aki a Tartuffe-fel már a harmadik bemutatójára készül a Pécsi Nemzeti Színházban.
Még most is műsoron van első rendezése a Pécsi Nemzeti Színházban, a Csárdáskirálynő. Hogyan jött a felkérés?
Nagyon egyszerű, Rázga Miklós felhívott, hogy volna-e kedvem megcsinálni a darabot, aminek az a tétje, hogy ez az ő bemutatkozó előadása frissen kinevezett színházigazgatóként. Örömmel vállaltam ezt a komoly felelősséget.
Számított arra, hogy a szeptemberben bemutatott Picasso kalandjai hatalmas népszerűségnek örvendő sikerdarab lesz?
Sokat beszélgettünk Miklóssal lehetséges előadásokról, megemlítettem, hogy a kamaraszínházba tökéletesen passzolna. Emellett az az eshetőség is benne van, hogy többek között például az eredeti film népszerűsége miatt, olyan emberek is bejöjjenek a színházba, akik különben sohasem. El kell ismerni, hogy a színház bajban van. Nem látom azt a közönséget, amelyik 30-40 év múlva színházba fog járni. Ehhez az kell, hogy mi magunk neveljük ki a színház közönségét, amit például ilyen darabokkal, a fiatalabb korosztályok, gimnazisták, egyetemisták megszólításával lehet elérni. Erre csak akkor van lehetőség, ha az ő nyelvükön szólunk hozzájuk. Azok a kommunikációs rendszerek, az a gondolkodásmód kell, hogy visszaköszönjön a színpadról, amik ismerősek ennek a korosztálynak. Azt kell viszontlátniuk-hallaniuk, ahogy ők beszélgetnek. Ez az első lépés a színházba csalogatáshoz, és így élhet túl hosszú távon a színház. Örülök a darab sikerének, de árgus szemekkel figyelem, hogy bejönnek-e a fiatalok az előadásra.
(...)
A legújabb rendezésének, a Tartuffe-nek a bemutatója november 30-án a nagyszínházban lesz. Ennek az örök slágernek a megrendezésében mi a kihívás?
Azért is erős és népszerű, mert igaz, hogy Moliere 1664-ben írta, de ma is hihetetlenül érvényes. Kifejezetten igazgatói kérés volt a színpadra állítása.
A darab két alak, Orgon és Tartuffe köré szerveződik. Ennek a két embernek teljesen eltér egymástól a világszemlélete. Sokan Orgont hiszékenynek és szerencsétlennek látják, míg Tartuffe dörzsölt és agyafúrt. Kettejük szembeállítása egészen más természetű. Orgon az erkölcsben, a rendben és az igazságban hisz, akarja és törekszik rá. Tartuffe más keretek között képzeli el a létezést. Erők és erőterek egymásra hatásaként fog fel mindent. A célom elérésehez milyen taktikára van szükség? Hogyan tudok egyre nagyobb erőre és befolyásra szert tenni? Az etika és a morál nem tényező. A két rendszer ütközése feloldhatatlan és az előbbi kiszolgáltatott az utóbbival szemben. És ez az utóbbi hozzáállás félelmetesen emlékeztet minket a politikára, annak tendenciáira. Ebben a rendszerben a szülők által belénk nevelt, hála, szeretet, becsületesség, igazmondás és önfeláldozás értelmezhetetlen. Miközben a rosszként megítélt kategóriák a bűn, a csalás, a hazugság, mind értelmezhető. A politikai világ és a morális világ konfliktusa kézzelfogható, tetten érhető mindenhol. A politika csak egy példa, mert a mindennapjainkban is vannak emberek, akik nem politikusok, de erőtérként és nem morális megközelítéssel látják a világot.
(...)
Forrás: Time Out Pécs
A beszélgetést teljes terjedelmében a Time Out Pécs oldalán olvashatják
h | k | sz | cs | p | sz | v |
---|---|---|---|---|---|---|
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 1 |
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
30 | 31 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 |