Pécsi Nemzeti Színház

Részlet Kovács Emese kritikájából | www.ellenfeny.hu

 

"A koreográfus ezt megelőző találkozása a pécsi együttessel sikeresnek bizonyult, a Lisztmániát nagy lelkesedéssel fogadta mind a közönség, mind a szakma. Folytatja a bevált receptet, de míg ott a híres zeneszerző jelenkori kálváriáján keresztül csillogtatta meg humorát és remek karakterérzékenységét Zachár és a társulat, most a délvidéki cigányság heves és szenvedélyes életritmusából merítve teszik ugyanezt. Akárcsak a Lisztmániából, a Bonyodalmas balkáni lakodalmasból sem hiányzik a derű mögött húzódó gondolatiság: a kilátástalan vágy a kitörésre egy jobb élet reményében. A Pécsi Balett társulatán látszik, hogy magukévá tették a holland táncosi múlttal rendelkező koreográfus formanyelvét. Szinte lubickolnak az intenzív, balett alapú, ám azt kifacsart, izolált mozdulatokkal, sok talajmunkával, sőt most szerb cigánytánccal is ötvöző mozgásfantáziákban.

Pedig nem kis feladat hárul rájuk a „táncbohózatban”: nem elég mozgásukkal, erőteljes mimikájukkal karaktereket formálniuk, igénybe kell venniük beszélőkéiket is (...)

 

A táncosok egytől egyig kitesznek magukért, hogy egy kis balkánt varázsoljanak a színpadra. Még ha némelyiküknek valamivel jobban is megy a „cigánykodás” (Czebe Tündének hiányos műfogsorával, a néha hihetetlen mozdulatokat produkáló langaléta Koncz Péternek, vagy a fiatal Tuboly Szilárdnak). Nagy energiákkal dolgoznak, és ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy ha kell, teljes erőből hozzávágják az asztalokat, padokat, bádogedényeket, bögréket, kannákat a földhöz. A sok belefektetett munka, a kidolgozott apró részletek, mind a koreográfiában, a játékban, mind a szcenikában tetten érhetőek." 

 

Balkáni Macskajaj, avagy Júliát a máglyára!

Részlet Sárosi Emőke kritikájából | forrás: tanckritika.hu

 

"Megható a lehetetlen szerelmesek dance macabre hármasa: szenvedély, tökéletesen testtudatos mozdulatok, valódi művészi jelenlét a színpadon – a Vőlegény a lány kezét kéri, a szerető a szívét adja. A táncosok átlényegült varázsa teremti meg a tragédiát, hiszen a színpadon már csak a kupacba állított kellékek vannak, benzines kanna, majd a pisztolylövés és a sötét. Az öröm ünnepéből a halálba torkollik az előadás, így lesz az egyesítés szent ünnepének lehetőségéből értelmetlen, eretnek máglyahalál. Korlátolt férfiak pusztító erejű konok hagyománya – keserédes balkáni mese sok humorral és egy csipetnyi halállal."

 

Fusson, akinek nincs bora!

Részlet Artner Sisso kirikájából | forrás: Magyar Narancs 2012. október 18.
 

"Zachár Lóránd vendégkoreográfus, aki a "tisztatánc"-koreográfiái okán a legprogresszívebb alkotók közé sorolható, most újromantikus látványszínházat, folkbalettparádét csinált. A szélesvásznú táncos-komikus mű pantomimikus poénokra, azonnali színpadi hatásokra épít, valamint dúskál a cigánysággal kapcsolatos, nyilván pozitívnak vélt sztereotípiákban. Kevés az organikusan beépülő, autentikus roma táncmozdulat, sok a "szalonspicc". Nem húzódik a háttérben nagyobb gondolati ív, viszont vannak zavarba ejtően szép epizódok, szinkrontáncos, illetve a kontakt elemeket gegekbe fordító jelenetek, amikor már-már önfeledten mozog, sőt absztraktba hajlik a kiválóan képzett táncosok kara."