Pécsi Nemzeti Színház

Nagy Dániel Viktor és Füsti Molnár Éva A padlás egyik próbáján

Rövid sorozatunkban A padlás főbb szereplőit kérdezzük.

Mit jelent számodra A padlás? Milyen érzésekkel tölt el, hogy ebben a nagy klasszikusban egy legendás szerepet játszol? 

Füsti Molnár Éva:

"A Padlás (ugye a darabra gondoltál és nem a helyiségre!) nekem egy csodálatos zenét jelent elsősorban, amit eddig sokszor meghallgattam, meghatódva, libabőrrel.

Fülembe cseng Kaszás Attila hangja, de biztos vagyok benne, hogy megelégedve fogja fennt hallgatni az új Rádióst, a remek Sándor Pétert.

És ha már szellemeknél tartunk, jó lenne ha Tábori Nóra segítene nekem picit, hogy hozzá méltón játsszam el Mamókát.

Az öregek  (a Mamókák) már csak ilyenek, egyre gyakrabban gondolnak odaátra..." Füsti Molnár Éva

Nagy Dániel Viktor:

"Számomra az élettől való félelem feloldását jelenti. Hogy beleírja az emberek fejébe magát: "Szeress, mert egyedül annak van értelme!" Mind félünk a haláltól, hogy semmi nincs utána. Ez a mese azt mondja, tovább élünk máshol vagy egy emlékben, van remény. Miközben édes hazugságnak érezzük, szeretettel telik meg a szívünk. Mert ha most szeretsz, nem érdekes a később. Majd' minden dal a titokzatos elérhetetlenről szól, ahová vágyódunk. A csoda az, amikor könnyes szemmel felállsz a nézőtérről, és érzed, hogy az a végtelen benned van. Szeretsz. Ezt ébreszti a Padlás...

És fontos, hogy a mienk.

Nem voltam egy éves sem, amikor bemutatták, 12 éves koromban láttam, és most, 25 évesen... Később fogtam fel, mint tudtam, hogy ebben a darabban játszom. Az, amennyit nekem jelentett, diktálja az erőt, hogy most másnak is ezt adhassam. Hálás dolog." Nagy Dániel Viktor