Pécsi Nemzeti Színház

 

- Nagyon fiatalon kerültél Pécsre Gyöngyösről. Mennyire volt nehéz megszoknod az új környezetet?

- Nagyon vártam, hogy a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tanulója lehessek, így a kezdeti izgalom és öröm sokat segített a honvágyamon. A környezetet imádtam, a város is nagyon tetszett, az iskola színes és ingerdús légköre is azonnal magába szippantott.

 

- Néhány éve volt egy komoly sérülésed. Hogyan sikerült újra talpra állnod?

- Egy kiváló pesti orvos, egy szintén kiváló pécsi gyógytornász segítségével, családom, barátaim, tanáraim támogatásával, illetve a gyógyuláshoz elengedhetetlen kitartó mindennapos gyógytornával és persze egy jó adag szerencsével, hittel és akarattal. Ez utóbbi adta magát, mindenképp táncolni szerettem volna.

 

- Ki nevezett be az 50 tehetséges magyar fiatal pályázatra?

- A programra egy közösségi portálon figyeltem fel, mivel nem tudtam, hogy bárki is jelölt volna, arra gondoltam, miért is ne jelentkezhetnék.

 

- Bekerültél a programba. A mentorod, Tiszttartó Titusz, a Class FM Rádió Programigazgatója egy igazi gyémántnak nevezett, és azt mondta, megtisztelő, hogy a mentorod lehet. Mit vársz a programtól?

- Biztos vagyok benne, hogy rengeteget tanulhatok majd Titusztól, számítok a tapasztalataira, tanácsaira, véleményére. A program által szeretnék még tudatosabb lenni, önmagamat és lehetőségeimet még tisztábban látni, illetve a jövőbeni céljaimat konkretizálni. Emellett bízom benne, hogy a program által a táncművészet kap egy kis nyilvánosságot.

 

- A Pécsi Balett magántáncosa vagy. Mit jelent ez pontosan?

- Ez az elnevezés azt jelöli, hogy gyakran táncolok szólót.

 

- Hogyan kell elképzelni egy napodat?

- Ez nagyon változó. Általános próbaidőszakban tíz órától van balett gyakorlat, utána fél tizenkettőtől délután kettőig, majd négytől este hétig-nyolcig próbálunk, ha premierre készülünk, az esti próbák általában tízig tartanak, de volt már, hogy éjfélkor még a színpadon voltunk. Ha akad néhány szabad órám, azt arra használom, hogy lépést tartsak a tanulmányaimmal. A legnehezebb, ha egyszerre van premier előtti hajtás és vizsgaidőszak, olyankor hajnalokig fent vagyok és tanulok, majd másnap próbálom a maximumot nyújtani a teremben.

 

- Több magyar és nemzetközi díjat besöpörtél már, de a tehetség önmagában nem elég. Mennyi munkával és lemondással jár mindez?

- Sok munka, sok erő és sok lemondás. Ez egy olyan szakma, ahol mindennap meg kell küzdened a tükörképeddel, azaz magaddal, ez valamikor könnyebben, valamikor nehezebben megy. Ritkán tudok hazautazni a családomhoz, mivel szombaton és gyakran vasárnap is dolgozunk. De ezek a lemondások nem is tűnnek annyira áldozatnak, hiszen van munkahelyem, ráadásul azt csinálhatom, amit igazán szeretek.

 

- Meddig szeretnéd hivatásszerűen folytatni a táncot? Mik a terveid a jövőre nézve?

- Ha minden jól megy, akkor 30-35 éves korom felé erősen elkezdek gondolkozni a váltáson, nyilván a tanulmányaimmal kapcsolatban szeretnék elhelyezkedni. A széles látókört, az éberséget és a folyamatos továbbképzést a váltásig folyamatosan tartani szeretném.

 

- Kik azok a személyek, akik leginkább hisznek benned, akikre mindig számíthat?

- Azok, akik igazán ismernek és akiknek fontos vagyok. Ők pedig a családom, a párom és a barátaim.