Pécsi Nemzeti Színház

- Imádom az operettet, ezeket a meséket és zenéket, mert a színészeknek felhőtlen játékra, a közönségnek élő, eleven színházi estékre adnak alkalmat - vallja Méhes László rendező.

- A Csárdáskirálynőt első ízben rendezem, s nagyon bízom benne, hogy látványos, élvezetes, szerethető előadás születik e remekműből. Sajnos ma jóval kevesebben szeretik az operettet, mint 20-30 évvel ezelőtt. Ez persze kérdéseket vet föl, s a műfajnak válaszolnia is kell rájuk.
- Miként?
- Nagyon okos lennék, ha tudnám. Egy biztos: én most egy tradicionális operettet rendeztem, s megpróbáltam a ma is érvényes hagyományokat beleépíteni, az érvényteleneket elkerülni. Az öncélú újítás roppant káros, mert újabb szög az élethalálharcát vívó műfaj koporsóján. Remélem, nekünk sikerült egy olyan hiteles, könnyed, szórakoztató előadást létrehoznunk, amelynek a nézők örülnek, s amit szeretnek majd. A látványvilág lenyűgöző lesz, pazar díszletek és csodás jelmezek készültek. Az 1915-ös, eredeti librettót Békeffi István és Kellér Dezső jelentősen átdolgozta 1954-ben, ekkor kerekedett belőle igazán nagyszabású mese, melyben a műfajhoz képest szokatlanul mély emberi ütközetek is zajlanak. Feszített tempójú, de felhőtlen próbaidőszakon vagyunk túl. Operettet jól játszani nagyon nehéz, de élvezetes volt a munka. A főbb szerepekben Bukszár Márta, Stenczer Béla, Stubendek Katalin és Józsa Richárd lép színpadra, utóbbi mellett Edvin szerepében egy végzős színművészetis, a pécsi származású, rendkívül tehetséges Wunderlich József mutatkozik be. Úgy hiszem, tíztől százévesig bárkinek ajánlható ez a Kálmán-operett.
Csató Andrea
pecsma.hu