Pécsi Nemzeti Színház

Cameron McMillan 2010-ben dolgozott először a Pécsi Balett művészeivel. Az együttes 50 éves jubileumára készített koreográfiát A Jó és a Rossz kertjében címmel, melyet elképesztő szakmai és közönségsiker kísért. A közönség állva tapsolt a bemutatón, a szaksajtó is csak dícsérő szavakkal illette az előadást. Cameron 2013-ban elkészítette a mű egyfelvonásos változatát, melyet az együttes az Erkel Színházat ünnepélyesen megnyitó "Pas de Trois"-esten mutatott be. Jelenleg a Beszélj hozzám című egyfelvonásos koreográfián dolgozik, melyet a H-arcok című est második részeként 2014. február 7-én mutat be a Pécsi Balett.

 

1. Milyen érzéssel töltött el, amikor Vincze Balázs felkért, hogy készíts egy újabb koreográfiát a Pécsi Balett számára? 

 

Természetesen nagyon jól esett! Nagyszerű érzés folytatni egy társulattal kialakított jó kapcsolatot.

 

2. Azt mondtad, azért is szerettél az együttessel dolgozni 2010-ben, mert különlegesnek találtad a táncosokat. Számos nagyszerű táncossal és együttessel dolgoztál már pályád során, mitől más a Pécsi Balett?

 

A Pécsi Balett egyéniségekből áll, egészen különböző személyiségekből, akik mind másban erősek, és ez a kreatív folyamatban igazán inspiráló erő. Kivételesen keményen tudnak dolgozni és nagyon motiváltak a művészi fejlődésre. Egy koreográfus nem is kívánhat ennél többet, hiszen így nagyon könnyen halad előre a kreatív munka.

 

3. Az, hogy a táncosok többségét már ismered megkönnyíti a munkát?

 

Igen, természetesen. Hiszen már kialakult a kapcsolat, az ismerkedési szakaszt kihagyhatjuk.

 

4. A kommunikációs nehézségek, a fordítás nem lassítja le nagyon a próbákat?

 

Általában véve de, azonban eközben nagyon értékes az az idő, amit egymás megértésével töltünk. Elengedhetetlen, hogy tisztán értsük az irányokat, egymás motivációit, hogy mindkét fél tudja, minek kell megtörténnie a balett teremben és majd a színpadon.

 

5. Milyen érzés egy számodra ismeretlen magyar tervezővel dolgozni? A vizualitás lényegi eleme egy táncelőadásnak, a jelmezek, elképesztő fontosak. Elmondtad Julcsinak (Kiss Julcsi jelmeztervező), hogy mit kérsz tőle, vagy inkább inspiráljátok egymást?

 

Nagyon fellelkesülök, amikor a velem együttműködő művészek hasonlóan gondolkodnak és saját ötleket hoznak. Minél több az ötlet, annál könnyebben el tudjuk dönteni, melyik a legerősebb mind közül. Sok irányvonalat adok, mivel eléggé sajátos ízlésem van, de mindez inkább azt jelenti, hogy így megadom a kontextust, amiben dolgozni szeretnék. Innen aztán nagyon természetesen jönnek már a döntések, könnyen kiderül, mi lesz a helyes választás. Úgy gondolom, hogy inspiráljuk egymást, igen.

 

6. Nincs túl sok időd a koreográfia elkészítésére. Befolyásolja ez a lelkiállapotodat? Pozitív stressz ez számodra?

 

Minden alkotói folyamat bizonyos mennyiségű stresszel jár, de valóban ha kevés az idő, az rátesz még egy lapáttal, hiszen kevésbé van időd a döntéseid átértékelésére, a változtatásra. Most az átlagosnál jobban kell bíznom az ösztöneimben, és a belső megérzéseimre hagyatkozni.

 

7. A Beszélj hozzám a Kamaraszínházba készül, nem cselekményes balett. Nagyobb az alkotói szabadságod, hogy nem kell történetet követned?

 

Bizonyos szempontból igen, de minden munkának kell legyen egy követhető belső szerkezete, ami a közönség számára kapaszkodót biztosít. Nem mesélünk történetet, de még a legelvontabb művek esetében is szükséges a belső narratíva, ill. szerkesztés mely értelmezhetővé és élvezhetővé teszi a mondanivalót.

 

8. Mit láthatunk most? Ki kihez beszél a Beszélj hozzám-ban?

 

Nem szeretek beszélni addig a munkáimról, amíg nem készültek el, mivel az alkotói folyamat során gyakran egészen más, érdekesebb irányt vehet a munka. A Beszélj hozzám valójában erről is szól, a kommunikáció rétegeiről, melyet a mozgásművészet kontextusában jelenítünk meg. Az életünk minden területén alapvető a kommunikáció, ezért egyetlen perspektívából lehetetlen bemutatni. Ez egy kicsit absztrakt előadás, mely az emberek közti interakciókkal, a kapcsolatok különféle szintjeivel próbál kísérletezni. Táncosok között, csoporton belül - annak tudatában, hogy eközben párbeszéd zajlik a közönséggel, interakció valósul meg a zenével is. Gyakran csak akkor értünk meg egy szituációt, ha benne vagyunk - ezért "beszélj hozzám", illetve számomra még azt is jelenti, hogy azt használhatom, ami megszólít, azaz beszél hozzám - vagyis, ami engem inspirál...

 

9. Nehezebb volt nagyszínpadi koreográfiát készíteni 2010-ben, mint ezt az egyfelvonásost? Mi a két feladat közti különbség?

 

A nagyszínpadi produkció számomra sok szempontból volt nagy kihívás. Először dolgoztam a Pécsi Balettel, ráadásul a jubileumi évükben, és ez volt életem első nagyszínpadi koreográfiája. Szerintem az alapvető különbség egyébként a perspektívában van. Egy hosszabb műnél az egymást átszövő témák, a darab íve a fontos. Egy rövidebb munkánál a részletek válnak hangsúlyosabbá.

 

10. Hogy változott a társulat 2010 óta?

 

Néhány táncos elszerződött, újak jöttek - ami egy táncegyüttes életében a természetes körforgás része. Azok a táncosok, akiket 2010-ben megismertem, művészileg nagyon sokat fejlődtek, amit jó érzés látni, és született néhány kisbaba is azóta...

 

11. Mi az az emléked, ami a Pécsi Balettel kapcsolatosan azonnal eszedbe jut?

 

A Jó és a Rossz kertjének premierje igazán szép pillanat volt. Az együttes nagyszerűen teljesített, olyan maximális odaadással, mely engem nagyon meghatott és meglepett a közönség reakciója is. Erre a pillanatra mindig emlékezni fogok.