A színházból sosem elég!

Györfi Anna, a Csárdáskirálynő tűzről pattant bájos Stázija jelenleg élete első online műsorát szerkeszti. Ismerjék meg a művésznőt közelebbről!

A színházból sosem elég!

A Facebook oldaladon elképesztő jó a profilképed. Szoktál modellkedni vagy ismertségedet adtad egy tervező ruháinak népszerűsítéséhez? Hogy készült ez a kép?

Nem minden felkérésre mondok igent, inkább csak olyanokra, amik az én fantáziámat is megmozgatják. Ilyen volt ez a legutóbbi munkám is, amire egy kreatív, fiatalokból álló csapat, a Menyegző Tervező kért fel. Érdekes és örömteli volt a fotózás, mert olyan helyszíneken jártunk, és olyan ruhákat, kiegészítőket viseltem, amik nem egy átlagos esküvő kellékei.

Barátságos, mosolygós jelenség vagy a színházban, sőt, nem túlzás azt mondani, hogy amolyan társulatépítő személyiség vagy. Sokat és szívesen felvállalsz a színészettől igen távol eső szerepeket is. Talán nem mindenki tudja, hogy te készítetted a Pécsi Nemzeti Színház honlapjára az előadások promóciós videóit, és szívesen megszervezel ezt-azt. Beavatnál bennünket a színházon kívüli életed publikus részébe?

Szeretem a szabadidőmet aktívan eltölteni. Budapesten rengeteg színházon kívüli elfoglaltságom volt (zenekar, kórus), és miután Pécsre szerződtem, ezeket el kellett hagynom. Szeretek fényképezni, innen jött az ötlet, hogy talán érdemes megpróbálnom a videózást is. A promóciós videók mellett most szerkesztek egy műsort, melynek Pécsi Corso lesz a címe, és a színház Facebook oldalán, illetve a honlapján lehet majd követni hétről hétre a beszélgetéseket művészeinkkel.

Adja magát a kérdés, mi lennél, ha nem színésznő volnál?

Gyermekként kerültem a színház világába, nem választhattam, hogy 'mi leszek, ha nagy leszek', de nem mennék messze a színpadtól, szeretem a szakmám. Ha mégis újrakezdhetném, biztos valami tánccal kapcsolatos foglalkozást választanék. Lenyűgöz, ahogy a balettosok, néptáncosok, műkorcsolyázók bánnak a testükkel.

Csodásan énekelsz, ragyogsz a Csárdáskirálynőben is édes-bájos Stáziként. Általában a zenés szerepek találnak meg először, pedig bizonyítottad már színésznői tehetségedet, humorodat prózai előadásban is. Nem érzed magad beskatulyázva?

Nálunk egy emberre viszonylag sok munka oszlik, egyelőre nem beszélhetünk beskatulyázásról. Azt, hogy tudok, és szeretek énekelni, nagyon pozitívan élem meg. A szüleim gyermekkorom óta a zene szeretetére neveltek, zenei általános iskolába jártam, tanultam zongorázni, szinte nincs olyan napszak, amikor ne tanulnék vagy hallgatnék valamilyen muzsikát. Szeretem, ha a színpadon a gondolataimat a dallam is alátámasztja, és dübörög a nézőben vagy épp elringatja. Nem úgy kell elképzelni, hogy ha zenés darabot játszom, énekelve gondolkodok! :-) Úgyanúgy örömömet lelem a prózai szerepekben is, így volt ez a Francia Rúdugrásban vagy most egy új darabban, A kétfejű fenevadban is, aminek novemberben lesz a bemutatója.

Ugye azért lehet olyan ismerős a hangod mindenkinek, mert sokat szinkronizálsz? Beavatsz bennünket egy-két szinkron-titokba? Az evést és a csókolózást például hogyan szinkronizáljátok? Nem nehéz, hogy csak állsz a mikrofon előtt, a partnered meg egy másik előtt és csak a hangotokkal játszotok, vagy nem így van?

Nem az a bonyolult, hogy csak a hangommal játszom, mert az pont olyan, mint egy rádió-játék. A szinkronizálásban az az izgalmas, hogy kép és az eredeti hang is nehezíti a munkát. Rettentő izgalmas másodpercek alatt ráhangolódni a legkülönbözőbb figurákra, azonnal leképezni a hangulatot, tempót. Egy csók szinkronizálását például úgy oldjuk meg, hogy vagy a levegőbe puszilunk, vagy a saját kézfejünk a partner. De el lehet képzelni, hogy ez gyakran röhögésbe fullad. A pikánsabb jelenetekről nem is beszélve... :-)

Jársz castingokra, szeretnél komolyabban filmezni?

Szeretek forgatni, bár merőben más szakmának tartom, mint a színházi színészetet. Sokkal árnyaltabb palettára van szükség, mint egy hatszáz férőhelyes nagyszínházban. Forgattam a Made in Hungáriában, a 9 és fél randiban és más kisebb produkciókban. Nagyon szimpatikusak a filmes szakemberek, jó volt velük dolgozni.

Megkérdeztem barátnődet, Stubendek Katalint, hogy vajon két színésznő lehet-e igazi barátnő manapság? Nem mondom meg, ő mit válaszolt, mert nagyon kíváncsi vagyok a Te álláspontodra is. Nincs féltékenység köztetek?

Katival nagyon jól összehangolódtunk, mióta itt játszom, sokat vagyunk együtt, megbeszéljük a gondjainkat, bajainkat, örömünket. Ő egy csodálatos, segítő személyiség, akitől sokat lehet tanulni, mind színpadon, mind az életben. Egy igazi, gondoskodó barátnő, akire mindenki vágyik, én pedig maximálisan tisztelem, és felnézek rá. Szerintem nincs köztünk súrlódási felület, s ha van, akkor azt ügyesen csiszolgatjuk.

Szeretsz Pécsett élni?

Budapesthez képest meg kellett szoknom, hogy itt lehet, sőt, érdemes lassabban járni az utcán, meg-megállni, nézni az embereket. A nyüzsgő főváros óhatatlanul hergel arra, hogy szinte fussak egyik helyről a másikra. Mióta itt gyalogolgatok naphosszat, otthon is gyakrabban állok meg megnézni, hogy merre járok épp. Pécsen nagyon szép és nyugodt helyek vannak. Gyakran sétálok a Dóm felé, vagy lemegyek a Vásárcsarnokba bóklászni.

Már lecsengett az EKF-év körüli pozitív és negatív csinnadratta, kicsit távolabbról tudjuk már szemlélni az eseményeket. Mi a véleményed a kulturális fővárosi cím eredményeiről?

Sokkal többet meg lehetett volna mutatni Pécsből, a pécsiekből. Nagy volt a felhajtás, így a programsorozat gyakran elsiklott a helyi értékek felett. A színház is inkább befogadóhely volt, mint aktív résztvevő. Nézőként sok programon vettem részt, örülök az új tereknek, épületeknek, a csodálatos Kodály Központban nemrég volt szerencsém fellépni.

Mi adja számodra a legnagyobb kikapcsolódást, ha mondjuk van 2 szabadnapod?

Természetesen, ha tehetem, hazautazom a családomhoz Budapestre, és eltöltök egy kis időt velük. Találkozom a barátaimmal, beszélgetünk, de képes vagyok színházba is  beülni, abból sosem elég. :-)


Hamarosan indul a PÉCSI CORSO!
Pécsi Corso címmel hetente egyszer online adással jelentkezik Györfi Anna színművésznő és stábja: Kiss Eszter táncművész és Laurer Tamás, hangtechnikus. A Pécsi Corso-ban a Pécsi Nemzeti Színház művészei egy kávé mellett betekintést engednek mindennapjaikba, mesélnek álmaikról,  színházi munkáikról, magánéletükről, kulisszatitkokról. Videóink hetente lesznek elérhetők először a színház Facebook-oldalán, majd később felkerülnek honlapunkra is. Figyeljék híradásainkat, mert hamarosan indul a Pécsi Corso!

Bérletkereső

Hírlevél

Értesüljön elsőként információinkról! Iratkozzon fel hírlevelünkre!