Pécsi Nemzeti Színház

Napi beszámolók...

Véget ért a III. Pécsi Családi Színházi Fesztivál, melyről már napi beszámlóinkat is olvashatják...

A Családi Színházi Fesztivál egyedülálló kezdeményezés. Budapesti, vidéki és a határon túli magyar színházak olyan előadásait hívtuk meg, amelyek a bemutatás helyén nagy sikert arattak a nézők körében.

Továbbra is tartjuk magunkat ahhoz az elképzeléshez, hogy a meghívott előadások „válogatója” a SIKER, amit a színházi mű a bemutatójának helyszínén elért, a „zsűri” a színházunk KÖZÖNSÉGE, s az előadások díja pedig a TAPS. Mi lehet alkotó s előadó jutalma nagyobb annál, mint a közönség fékezhetetlen nevetése, izgalma vagy akár könnycseppjei, s legvégül a hálás köszönet jeleként a tomboló, zajos tapsvihar?

A kilenc napos fesztivál húsz előadására összesen 5719 néző volt kíváncsi, majd minden előadás telt ház előtt zajlott, sok esetben pótszékekre is szükség volt, az összes szék 99,5 %-át vették igénybe a nézők.

A fesztiválról napi beszámolók készültek.

1. nap

Törvényen kívüli hősök – Robin Hood és Momo

2013. május 23. és 31. között rendezik a III. Családi Színházi Fesztivált a Pécsi Nemzeti Színházban. Ebben a blogban naponta figyelemmel kísérjük az eseményeket. Interjúkat készítünk az alkotókkal, és egy-egy gyerekirodalomban jártas szakembert is faggatunk majd.

Tegnap elkezdődött az immár harmadik alkalommal megrendezett, kilenc napon át tizenkilenc előadást felvonultató Családi Színházi Fesztivál, melyet Rázga Miklós, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója nyitott meg egy önként jelentkező néző, Mészáros Míra segítségével. Két zenés produkció indította a Fesztivált: a Nagyszínpadon a miskolci Robin Hood, a Kamarában pedig a székesfehérvári Momo.

Momo

Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Írta: Michael Ende – Faragó Béla – Matuz János

Rendező: MATUZ JÁNOS

Zene: FARAGÓ BÉLA

Momo: DROZDIK BIANKA

A 70-es évek elején keletkezett Michael Ende-regény, a Momo - Avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt annak idején elnyerte a legjobb német ifjúsági regény, valamint a legjobb európai ifjúsági regény díját is. Bár a szerzőt leginkább A végtelen történet című művével azonosítják, a Momó-t hazai színpadokon is játszották már. A történet fiatal főszereplője ugyanúgy társadalmon kívüli lény, mint Robin Hood; ő is egyedül veszi fel a harcot a világ gonosz erőivel, ráadásul az ő segítői „csupán” egy teknősbéka és egy papagáj.

Matuz János: Véleményem szerint a Momo a gyerekirodalom Hamlet-je a maga sötét filozófiájával, összetett gondolataival az idő fogalmáról. Színpadon leginkább összművészeti alkotással ragadható meg. Így különösen fontos volt, hogy a zene (Faragó Béla) és az animáció (Taskovics Éva) egyenrangú eleme legyen a produkciónak. Az előadásnak hangsúlyos a zeneisége, ezért dzsessz-szel kevert világzenei motívumokat kértem Faragó Bélától. Az elmúlt két évben Fehérváron alsótagozatos diákok számára készítünk előadásokat Bélával, amelyeket ugyanolyan rangban kezel a színház, mint a nagyszínpadi produkciókat. (A tavalyi fesztiválon a szerzőpáros már szerepelt a Kincsek szigete című produkcióval – a szerk.)

Faragó Béla: Matuz Jánossal, a Momo átdolgozójával és rendezőjével mindketten a Bárka Színház alapító tagjai voltunk, és az ott töltött tizenkét év során többször felmerült, hogy csinálunk egy gyerekdarabot. De ez Vidovszky György érkezéséig mégsem történt meg a Bárkán, Matuz János közben pedig már elszerződött. Aztán amikor Székesfehérvárra került, megkeresett egy gyerekdarab ötletével. Engem amúgy is beszippantott a gyermekvilág a saját gyerekeim megszületésével, és miután érzékeltem, hogy szülőként milyen nehéz jó gyerekprogramot találni, különösen boldog voltam, hogy gyerekelőadáshoz szerezhetek zenét. János életében is a kislánya volt az inspiráló tényező. A Momo mesevilága a maga transzcendens mivoltában közel áll hozzám, és szabadságot is jelentett nekem, mint zeneszerzőnek. Jánosnak vannak zenei affinitásai, ezért érzékeny instrukciókat tudott adni, ami külön öröm volt, hiszen pontosan éreztem a rendezői szándékát. Mivel egyébként is sokféle zenei hatást engedek be az életembe, izgalmas feladat volt ez a darab. Ilyen volt például Kassziopeia, a teknős, mint időtlen lény lebegő hangzásvilágának a megteremtése. Vagy Bendegúz, a papagáj tréfás zenei világának megkomponálása. Vagy az a kettősség, hogy a transzcendens lét hogyan hordozza magában a humort. Úgy vélem, lehet siránkozni azon, hogy a mai világban felhígultak az értékek. Ugyanakkor a tömegkultúra pozitív hozadéka az lett, hogy világ tele van humorral, vagyis felerősödött egyfajta játékosság, amire nagy szükségünk van. A színházaknak óriási felelősségük van, és úgy érzem, hogy a magyar gyerekszínház egyre inkább érzékeli ezt. Fontos egy ilyen színházi szemle, mint a pécsi, mert ezáltal a gyerekek sokféle gondolkodást ismernek meg, ami fantasztikusan inspiráló a számukra.

Robin Hood

Miskolci Nemzeti Színház

zenés játék

Írta: DERES PÉTER
Dalszöveg: MÁTHÉ ZSOLT
Zeneszerző: NAGY NÁNDOR

Rendező: SZŐCS ARTUR

Robin Hood: ZOLTÁN ÁRON e.h.

A Miskolci Nemzeti Színház Robin Hoodnak, a "tolvajok fejedelmének" klasszikus történetéből zenés színpadi művet készített. De nemcsak ezáltal újította meg a művet, magát a cselekményt is szabadon kezelte. A műről Deres Péter, írót, és Máthé Zsolt, dalszövegírót kérdeztük.

Deres Péter: Íróként megpróbáltam eltávolodni attól a heroikus, patetikus hangtól, amely a feldolgozásokra gyakran rátapad, de azért meghagytam az alaptörténetet, a főbb szituációkat és a legfontosabb szereplőket, amelyeket a Robin Hood kapcsán ismerünk. Ennek megfelelően modern, laza, az élőbeszédhez közelítő stílusra törekedtünk, mind a darab és a dalszöveg tekintetében. Új jelenetek lehetőségét vetettem fel Szőcs Artur, rendezőnek, hiszen az ő szándéka is a modernizálás volt. Először csak egy kanavászt ajánlottam, így az írói és rendezői szándék egymást segítette. A megszokottól eltérően a mi főszereplőnk fiatal, mert a kamasz korosztály így könnyebben tud azonosulni vele. Ugyanakkor Robin Hood egy bujdosó, törvényen kívüli figura, ezért van benne rafinéria, vásottság, és ezt nem is akartuk megkerülni. Megkérdőjelezhetetlen a jósága, ugyanakkor tulajdonképpen egy tolvaj, és ezt a kettősséget ki akartuk hangsúlyozni. A személyisége bonyolult: sokszor dönt rosszul, néha gyengébb és ügyetlenebb társainál, és olykor kimondottan irritáló a környezete számára. De így gazdagabbnak és szerethetőbbnek éreztük a figuráját.

Dramaturgként, átdolgozóként és szerzőként úgy látom, hogy a színházak gyerekelőadásokhoz való hozzáállásában és minőségében általánosságban van pozitív változás, elmozdulás: a kötelezettség és bemutató-kényszer megszűnt, és ezt jó látni. Ugyanakkor a színházak kétségbeestek, hogy elveszítik a közönségüket, és ráébredtek, hogy a gyerekdarabokkal nagyobb tömegeket lehet behozni. Azonban még jobb lenne, ha dinamikusabb lenne a nyitás az új gyerekirodalom felé, ami nagyon izgalmas mostanában. Ha több lenne a gyerekelőadás, akkor a nagy számok törvénye alapján több lenne a tehetséges, jó előadás is.

Svéd szakosként egyébként úgy látom, hogy a Skandináviában azért olyan jó a gyerekirodalom, mert ott nincs gügyögés és mellébeszélés; úgy tudnak a szerzők konkrétak lenni, hogy írásaikból nem vész el az izgalom, a kaland, a mesevilág. A hűségről, barátságról éppúgy tudnak egyenesen beszélni, mint a generációs problémákról. A fiatalokat komoly partnernek tekintik, nem szabályokat oktrojálnak rájuk, hanem felmutatnak bizonyos utakat és megmutatnak törvényszerűségeket. Az a jó gyerekirodalom lényege szerintem, hogy ne kalibráljuk alul az olvasókat.

Máthé Zsolt: Nagy Nándor, zeneszerző elhagyta a Robin Hood-hoz kötődő eredeti középkori motívumokat, és inkább modern, könnyűzenei világot választott. Így a mai 10-16 éves fiatalok könnyebben azonosulni tudnak a darabbal. Ennek mentén az általam írt dalszövegek is könnyedebbek, fiatalosabbak lettek. Az volt a célom, hogy a szövegek ne legyenek szellemeskedőek, közhelyesek, de azért maradjanak frappánsak, könnyen megjegyezhetőek, sláger-szerűek. Pár motívum ennek megfelelően vissza-visszatér, de más szavakkal, más variációban. Deres Péter, a darab írója stilárisan megadta az irányvonalat számomra. A dalok nyelvezete az általa kitalált, illetve Szőcs Artur rendezői koncepciója, és a zeneszerző Nagy Nándor hangszerelési tervei szerint alakult. A főszereplő, Zoltán Áron személye tudatos választás volt: egy kissé ügyefogyott, vézna, gátlásos figurát képzeltünk el Robin Hoodnak, aki – szembemenve a hagyományos „mitikus” figurával – olykor nevetséges, esendő, esetlen vagy éppen hiú. Nem hős, nem egy a hazáját védő, keményen helytálló „márványszobor”, amilyen Russell Crowe volt Ridley Scott filmjében. A mi főhősünk sokkal inkább egy fiatal, jókedvű, kedves srác, akin lehet nevetni, akivel lehet azonosulni. Az ő ereje és tehetsége másban van. Benne van minden veszélyes kalandban, friss, fiatalos, optimista és természetesnek tartja, hogy jót kell cselekedni. Egyébként ez az első egész estés gyerekelőadás, amihez dalszöveget írtam. Az egri Alice Csodaországban (rendező: Dömötör András), és a Katona József Színház Kamrájában bemutatott Kovács Dániel - Vinnai András-darab, a Virágos Magyarország felnőtt előadások voltak. Tudtam, hogy húsz dalszöveget kell megírnom úgy, hogy 38 évesen tisztában legyek ennek a fiatal korosztálynak a humorérzékével. Bíztam saját infantilizmusomban, és nagyobb komolyságot és felnőttséget tételeztem fel róluk, mint szerintem általában szoktak. A bemutatón a reakciókból, nevetésekből úgy éreztem, hogy bejöttek a szövegpoénok.

A vezérválasztó dal:

Vezér nélkül

Mindenki balfék

Kell egy vezér

Aki viszi a balhét

Egy közülünk lesz majd a vezető

A megfelelő, a megfelelő.

Elsőként mindig ő tör előre

Visszavonuláskor ő az utolsó

A vezér hív meg mindenkit sörre

A vezér nevére lendül a korsó

Egy vezér álljon

Mindenki fölött

Legyen kit szidni

A háta mögött

Egy közülünk lesz majd a vezető

A megfelelő, a megfelelő

Az interjúkat készítette: Keszthelyi Kinga

2. nap

Egerekről és emberekről – két zenés mesejáték

Urbán Gyula: Egerek

Urbán Gyula Minden egér szereti a sajtot című műve alapján

Koprodukciós partnerek: Karaván Művészeti Alapítvány (Karaván Színház) – létrehozó, Nemzeti Színház, Csokonai Nemzeti Színház, Békéscsabai Jókai Színház, Jászai Mari Színház

További együttműködő partner: Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola

Produkciós vezető: Nyári Oszkár

Rendező: Tóth Géza

Nyári Oszkár, produkciós vezető és az előadás egyik szereplője: Az előadás létrejöttének történetében a Karaván Művészeti Alapítvány létrejöttéig kell visszanyúlnom: a 2000-ben induló színi stúdió romagyerekek számára tandíjmentes színészképzést nyújtott, és két év múlva első vizsgájuk Urbán Gyula: Minden egér szereti a sajtot című zenés mesejátéka volt. Ez lett a Karaván Színház emblematikus előadása. Itt együtt játszottak roma és nem roma színészek, és a fő célunk természetesen az előítéletek feloldása volt. A periférián mozgó színészeket éppúgy befogadtuk, és átsegítettük nehéz időszakokon, mint ahogy a tanítást is felvállaltuk. A cél az volt, hogy eladható, igényes előadásokat hozzunk létre, és ne szociális alapon működjünk. Azóta foglalkoztatott, hogy ezt a mesejátékot, amely a bennünk működő előítéletekről szól, hivatásos színészekkel és tanítványokkal, valamint artistaképzősökkel együtt létrehozzuk. Partnerszínházakat kerestem az előadáshoz, és példaértékű, hogy négy kőszínházat és egy alternatív színházat is sikerült megnyernem. Úgy érzem, mindenki megtalálta benne a saját maga számára fontosat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem technikai laborjával együttműködve egy interaktív játékot is sikerült kifejleszteni, amelyben a résztvevőknek egymás kezét kell fogniuk és hangosan cincogniuk ahhoz, hogy fentről hulljon a sajt. De ha nincs meg a kézfogás vagy túl hangos a cincogás, akkor nem jön a sajt vagy megjelenik a macska. Eddig 15 előadás ment le a budapesti Nemzeti Színházban, amely a kezdeményezés élére állt, és nagy örömünkre a produkció a következő évadra is átmegy. Azt is tudjuk, hogy jövőre 25 előadást játszunk belőle en suite-rendszerben Békéscsabán, 6 előadást Tatabányán és kb. 15 előadást Debrecenben. Ezért érdemes volt ennyit küzdeni!

A Karaván Színház jövője is jól alakul: a IX. kerületben, a Ráday utcában egy volt papírbolt helyén kaptunk a kerülettől egy kis próbatermet, amit 25 fős szobaszínházként is szeretnénk működtetni ősztől.

Tóth Géza, rendező: Az előadás szövegét a szerző egyetértésével némileg a produkcióhoz igazítottam, és a dalok hangszerelésén is változtattunk. A célom az volt, hogy a legjobb értelemben véve felidézzük a kaposvári gyerekszínház és operett-játszás hagyományát. Ezáltal úgy érzem egy szórakoztató, de semmiképp nem gügyögő előadás jött létre, ami nem csak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is élvezetes. A történet kerete szerint a háziak elutaznak, és ezalatt az egerek birtokba vesznek egy nagy hűtőpultot, tele sajttal. Aztán természetesen nem tarthat minden örökké, a lakók végül hazaérkeznek. Az előadás kettős szereposztással megy, a könnyebb egyeztetés miatt. Kaposvári egyetemi hallgatók éppúgy játszanak benne, mint a K2 Színház tagjai, akik gyakorlatukat töltik nálunk. Nincs első és második szereposztás, hanem a lehetőségekhez igazodunk, mert sok a produkcióban a kaposvári szereplő, akik a Csiky Gergely Színházban is játszanak. A Nemzeti Színházban próbáltunk tavaly nyáron, és ősszel volt a bemutatónk. Azóta is teltházakkal játsszuk, ami óriási öröm mindannyiunknak.

Forgács Miklós – Szászi Zoltán: Az égig érő fa

Divadlo Thália Színház, Kassa

Rendező: Forgács Miklós

Forgács Miklós: A kassai Thália Színház a két felvidéki magyar színház egyike. Nem gyerekszínház, de bérletben kínálunk gyerekelőadásokat, amelyben egy saját produkció és két vendégelőadás szerepel. Illyés Gyula írta át az előadás alapjául szolgáló sajátos humorú népmesét, melynek burjánzó a nyelvezete és szójátékai meglepő, illetve szürreális cselekményfordulatokkal van tele. Igazi teremtő folyamat volt a próbaidőszak. Szinte elszabadult bennem a meseírás, és ami mellett elszáguldott, az mind részévé vált a történetnek. Az előadás szövege bár teljesen kötött, mégis arra a látszatra törekszik, mintha szabad asszociációkon és improvizáción alapulna, hogy a szóbeli mesemondás hagyományára emlékeztessen. A darabban két fiatal, egy fiú és egy lány megsértődnek valamin és elindulnak otthonról. Nemsokára összetalálkoznak, és mindketten a mesemondásban élik ki sérelmeiket. A szó ereje által a semmiből építenek birodalmat. Az előadásban 16 dal szerepel, ezek népi gyökerű zenék. Szándékunk szerint a dalok nemcsak betétek, de a „mágikus realista” dalszövegek, amelyek tovább is viszik a cselekményt dramaturgiailag. Korábban két mesejátékban dolgoztam, az egyik Thuróczy Katalin darabja volt, a másik pedig a Gergő és az álomfogó című mesemusical. Ez az előadás az első kísérletem, hiszen Az égig érő fá-nak átdolgozója és rendezője is én vagyok.

A gyerekkönyv-kiadás és a gyerekszínház egymásra hatását vizsgálva, elsőként a Pozsonyi Pagony Kiadót kérdeztük. Hogyan látják az elmúlt években a gyerekkönyvek piacán történt robbanást? Az gazdag gyerekirodalmi felhozatal vajon (vissza)hat-e a gyerekszínházra?

Kovács Eszter, a Pozsonyi Pagony Kiadó főszerkesztője: A hazai gyerekkönyvkiadás felvirágzása az elmúlt 10-15 év eredménye. Ezalatt valóban nagy dolgok történtek. Először az 1996-os bolognai gyerekkönyv-vásáron csodálkoztunk rá dolgokra, és véleményem szerint ennek a tapasztalatával és inspirációjával indult el itthon a folyamat. Nehéz megmondani, hogy mi hatott mire, sok kis dolog erősítette egymást. Elindultak új, csak gyerekkönyvekkel foglalkozó kiadók; a felnőtt könyvekről ismert kiadók is elkezdtek gyerekkönyveket megjelentetni. Élvonalbeli kortárs magyar írók gyerekkönyveket írtak. Formabontó, bátor hangú művek születtek. A Móra Könyvkiadó is újra megerősödött. Elindult a Csodaceruza című irodalmi és művészeti magazin 5-10 éves gyerekek számára. Sok új honlap készült ebben a témában. Nyugaton a gyerekkönyvek még mindig szókimondóbbak, de nálunk is van már talán változás e téren. Például a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarán van gyerekirodalmi kiegészítő szak. Úgy érzem, hogy a gyerekszínház és a gyerekirodalom ma már meghatározóan hatnak egymásra. A legjobb gyerekkönyv-szerzők gyakran maguk is írók, rendezők, dramaturgok, bábszínészek. Tasnádi Istvánra, Szabó Borbálára, Gimesi Dórára, Jeli Viktóriára gondolok. Vagy hogy más példát hozzak: Bagossy László A Sötétben Látó Tündér-e vagy Zalán Tibor A rettentő görög vitéz-e például a színházi előadások sikere után jelentek meg könyv formában. Nyilván még jobban lehetne a színházakkal együttműködni, és az is biztos, hogy a gyerekkönyv-kiadás meg tud ágyazni egy-egy új bemutatónak.

Bagossy Laura, a Pozsonyi úti Pagony könyvesbolt vezetője: Több olyan saját szerzőnk van, akiknek könyvei a színház felől jöttek vagy színpadra kerültek: Bagossy Lászlónak A Sötétben Látó Tündére az Örkény Színház után már több helyen színpadra került. Czigány Zoltán Csoda és Kószá-ja, Berg Judit Rumini-ja vagy Marék Veronika Boribon-könyvei. Természetesen, ha valaki bejön hozzánk a Pozsonyi úti könyvesboltba, akkor figyelmükbe ajánljuk ezeket az előadásokat; illetve van olyan is, hogy valaki az előadás láttán vásárolja meg az produkció alapjául szolgáló könyveket. Nemrégiben egyébként elindítottuk a Pagony ifjúsági kiadóját, a 12 év feletti korosztálynak szóló könyveket megjelentető Tilos az Á-t. Az ő könyveik között vannak olyanok, amelyek eredetileg hangjátéknak vagy színdarabnak íródtak. De annak idején, mikor a Kolibri Színházban dolgoztam, láttam, hogy egy-egy könyv megszerzéséért harcok folynak, hiszen előrelátható sikert jelentenek. Tehát úgy érzem, hogy a gyerekszínház és a gyerekirodalom egyre jobban közelít egymáshoz, és a színházak számára bőven van jövőbeli anyag. De nyilvánvalóan a színházaknak nehéz lépést tartani a gyerekkönyv-piaccal. A Pozsonyi Pagony, és az Pozsonyi úti üzlet tulajdonképpen egy szubkultúra, amely a vevőinknek fontos hely, tudják, hogy itt minőségi könyveket vásárolhatnak. A vevőink nagy részével személyes a kapcsolatunk.

Az interjúkat készítette: Keszthelyi Kinga

3. nap

Zenés játékok a színpadon

Pécsi Nemzeti Színház

Csíksomlyói passió

zenés passiójáték

Írta: Balogh Elemér – Kerényi Imre

Zenei szerkesztő: Rossa László

Koreográfus: Vincze Balázs

Rendező: Nagy Viktor

Nagy Viktor, az előadás rendezője: A passiójáték az európai színjátszás gyökereit idézi fel, a középkori miszétrium- és moralitásjátékok, sőt a commedia dell’arte hagyományai is megvannak benne. De ezek a játékok fontosak voltak a magyar nyelv fejlődése szempontjából is, hiszen magyarul íródtak. A rendezés egyik nehézsége számomra az volt, hogy az 1981-es legendás Várszínház-beli előadástól el tudjak szakadni. A másik probléma pedig az volt, hogy kőszínházban miként lehet megteremteni az előadáshoz a megfelelő környezetet. Természetesen a régies nyelvezetet a színészek számára könnyen mondhatóvá kellett tenni, és bizonyos esetekben a nehezen érthető szituációkat is jobban ki kellett bontani. A darab nemcsak Krisztus szenvedéstörténete, hiszen már az Ószövetségtől, Ádámtól és Évától indul. Képileg és zeneileg az előadás megteremtése komplex színházi feladat, szinte olyan, mint egy operaelőadás színpadra vitele. Az előadás vizuális környezete egy templombelső, az oltárral, a szószék helyével. A színpad három szintje jelenti az alvilági, a földi és az égi szinteket. A mai figurák, a szöveghasználat és a képek sokasága a nézők számára totális színházi élményt jelentenek.

Kecskeméti Katona József Színház

És közben szól a dal…

Írta: G. A. Rossini – Németh Virág

mese zenével

Díszlet, - és jelmeztervező: Gyarmati Dóra
Dramaturg: Németh Virág

Rendező: Cseke Péter

Németh Virág, író, dramaturg: A „Zenél az erkély – kakaóval” című operabeavató-sorozat sikere nyomán az És közben szól a dal… már nagyszínpadi produkciónak készült. A sorozat onnan kapta a nevét, hogy a nagyszínház erkélyfolyosóján tartottuk ezeket az előadásokat. Először a Hamupipőké-t, aztán a Varázsfuvola gyerekeknek szánt változatát. De ez a tér egy idő után szűknek bizonyult, ezért a Rossini-bemutató eleve nagyszínpadra íródott. A meseopera zenei anyagát Rossini-áriák és duettek adják, a történet azonban új környezetbe lett helyezve, ezáltal természetesen a lerövidített operai betétek is más értelmet nyertek. Károly Kati, a színház zenei vezetője sok Rossini-dalt mutatott nekem az írás megkezdése előtt. Igyekeztem úgy alakítani a történetet, hogy minél többet beilleszthessünk közülük. A dalokhoz írt kerettörténet szerint egy magányos kislány – akit édesapja egyedül nevel –, különös képességgel rendelkező macskákkal barátkozik össze. Ezek az állatok ugyanis emberekké tudnak változni. A történet természetesen a barátságról és a családról szól. Az előadást a nyitány kivételével – ahol fontosnak tartottuk a nagyzenekari hangzást – élőzenével játsszuk: csupán egy zongora és egy hegedű van a színpadon. Gyarmati Dóra fantasztikus díszletében és jelmezeivel az előadás a klasszikus mesei és zenés színházi hagyomány szerint épül fel, a prózai részek tetőpontján szólal meg a zene.

Cseke Pétert, rendező, igazgató: A gyerekelőadások tervezése, műsorra tűzése és rendezése számunkra Kecskeméten nem csupán kötelezettség. Ezért is van az, hogy ezeket a produkciókat nagyszínpadi előadásként játsszuk. Mostanra van már egy törzsközönségünk is. Sőt, a gyerekelőadások előtt bevezető beszélgetést tartunk arról, hogy mit fognak látni a fiatal nézőink. Fontosnak tartom azt a kezdeményezésünket, hogy évente három ország öt színművészeti egyetemének előadásaiból tartunk fesztivált, hogy ennek a korosztálynak is tudjunk előadásokat mutatni a városban. A repertoár szempontjából igyekszünk követni a kortárs gyerekirodalmat, műveket, bár olykor a regények adaptálása nehézségekbe ütközik. Ezért sokszor inkább mesedarabot íratunk általunk felkért szerzőkkel.

Az interjúkat készítette: Keszthelyi Kinga

4. nap

Csiky Gergely Színház, Kaposvár

Ajnácska

zenés mesejáték

Írta: Fésűs Éva

Zene: Némedi Árpád

Dalszövegek: Váradi R. Szabolcs

Rendező: Tóth Géza

Tóth Géza, rendező: Fésűs Évát, Kaposvár díszpolgárát, a Palacsintás király című nagysikerű gyerekfilm írójaként mindannyian ismerjük. A színház kezdeményezésére az Ajnácska próbaidőszaka alatt színészeink reggelenként óvodásoknak mondtak Fésűs Éva-meséket. Ezt a gyerekek nemcsak az adott pillanatban élveztek, de nagyon örültek annak is, amikor az általuk civilben megismert színészeket a színpadon, jelmezben viszontlátták és felismerték. Az eredetileg falusi színjátszóknak írt gyerek-operettet kissé didaktikusnak éreztük, és megpróbáltuk áthangszerelni modernebb témákra. Például a mesében szereplő apa-lány viszonynak mai, realisztikus formát adtunk. Azt szerettük volna, hogy a gyerekek számára felismerhetőek legyenek saját családi kapcsolataik. Az előadás sikere talán abban rejlik, hogy távol tartja magát mindenféle bugyutaságtól, ami egyébként a gyerekelőadások gyakori hibája. Némedi Árpád csodálatos zenét írt az előadáshoz. A színpadon élőzene szól: öt zenész ül a díszlet tetején. Váradi Szabolcs remek szövegeket írt a dalokhoz. A néptánc alapú koreográfia Turi Endre munkája, ő a Somogy Táncegyüttes tagja. A pécsi fesztivált egyébként nagyon fontos kezdeményezésnek tartom. Jó látni azt, hogy az előadások remek hangulatban, telt házakkal mennek.

Váradi Szabolcs, dalszövegíró: Amikor saját darabomhoz írok dalszöveget, akkor némileg könnyebb a dolgom. Azonban tisztában vagyok azzal, hogy a dalszövegírás alkalmazott műfaj. Tóth Géza, rendezővel megbeszéltem, hogy az Ajnácskában hova kerüljenek a dalok, miről szóljanak, és milyen stílusú zenét szeretne. Olyan szövegeket írtam, mintha ezek létező népdalok lennének. Természetesen a királyi udvarban elhangzó dalok szövege nem népies, de nyelvileg hasonló stílusban van tartva, mint a többi.

Úgy érzem, hogy az ifjúsági színház megerősödött az elmúlt években. Talán mert az előadások hasonlóan működnek, mint a felnőtteknek szólóak, ezért könnyebb hangot találni a közönséggel. Ugyanakkor nagy öröm számomra, hogy sok alkotó és színház egyre komolyabban veszi a gyerekelőadásokat. A tavalyi év legnagyobb meglepetése számomra az Örkény Színház-beli Csoda és Kósza volt, mert úgy éreztem, hogy a társulat a saját arculatára tudta formálni a darabot, és egy bátor, tökéletesen működő előadás született.

Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg

Az anyu én vagyok!

BűbájKomédia

Írta: Nógrádi Gábor

Dalszöveg: Nógrádi Gergely

Zene: Nógrádi Gergely, Máriás Zsolt

Rendező: Farkas Ignác

Madák Zsuzsanna, dramaturg: Az általános iskolák felső tagozata számára bérletes előadásként játsszuk Az anyu én vagyok!-ot. Tarján Tamás ajánlotta nekünk Nógrádi Gábor saját regényéből készült színpadi adaptációját, akit egyébként a Gyerekrablás a Palánk utcában-ból ismerhetnek a nézők. A történet elég hajmeresztő, mert két lélek – anya és lánya lelke – cserélődik ki benne. A darabnak van egy varázslatos kerete, de tulajdonképpen az empátiáról, az elfogadásról szól. Ugyanis egy bizonyos élethelyzetet más szemszögből kell megélnie a cserélt lelkeknek. Mivel az előadás zajos siker lett, azt remélem, hogy hozzájárulunk ahhoz, hogy a nézőinket az empátiára és elfogadásra neveljük. A gyerekek felismerik az élethelyzeteket, és ezt nagyon élvezik. Hogy például szerelemes lesz a lány is és az anya is. Ez nagyon izgalmas számukra, és engem is leginkább ez fogott meg a történetben. Ezt komoly téma megpendítésének érzem ebben a korosztályban. Sőt, a szülőknek is olyan kérdéseket tesz fel a produkció, hogy tudok-e beszélni a gyerekemmel a férfi-nő kapcsolatról, a szexualitásról? Persze ezt humorral tesszük, hiszen ez egy igazi családi komédia. A gyerekek boldogan mennek a történettel, izgulnak és rengeteget nevetnek. A nagyszínpadi előadásokra négyszáz gyerek jön, sokfelől, ezért ez a helyzet nem alkalmas arra a fajta beszélgetésre, amelyet a Deszka elnevezésű programunk, az osztálytermi előadások lehetővé tesznek. Ahhoz nagyon sok drámapedagógus kéne! Azonban a jövő évi tervünk, Todd Strasser: A hullám című regénye alapján készült színdarab már azt célozza, hogy a tantermi beavató témaválasztását ötvözzük a nagyszínpadi előadásokkal. Azt remélem, hogy egy sok kérdést felvető, progresszív téma is nagy sikert arat majd.

Az interjúkat készítette: Keszthelyi Kinga

5. nap

„Régóta dédelgettem egy klasszikus gyerekopera gondolatát”

Szökevény csillagok

Szegedi Nemzeti Színház

daljáték gyerekeknek

Írta: Csukás István

Zene: Nagy Imre Erik

Rendezte: Sándor János

Csukás István, író: Régóta dédelgettem egy klasszikus gyerekopera gondolatát. A történet egy régi ötletemen alapult, miszerint a színpadon szerszámokat akartam főszereplővé tenni, mert izgalmasnak találtam, hogy a tárgyakat élővé teszi, megeleveníti a zene. Nagy Imre Erikben remek alkotótársra találtam, mert a gyerekeknek olyan zenét írt, amit be is tudnak fogadni. Szegednek ajánlottuk fel a készülő daljátékot, és nagyon örülök, hogy lelkesen fogadták, kiemelten kezelték ezt a produkciót. Sándor János remek rendezésében nagyszerű színészek játszanak, valamint a díszletek és jelmezek kiállítására is komoly pénzt és gondot fordított a színház.

Sándor János, író, rendező: A gyerekekkel való foglalkozás az elmúlt 20-25 évben tragikus irányba ment el, mert az internetes játékok egy embertelen világ elfogadására, nem pedig az élet tiszteletére tanítanak. A gyerekek szinte nem is fogják fel, hogy egy életük van, amiért ők maguk a felelősek. Rendkívül fontos, hogy ezzel a tendenciával forduljon szembe a gyerekszínház. A Szökevény csillagok három emberi erényt és értéket állít eléjük: a becsületet, barátságot és hitet az életben. A történet szerint mindenkiben ott van a nagy lehetőség, ezt kell felismerni és megvalósítani. Mint megannyi Csukás-mesének, a Szökevény csillagok-nak is az a kicsengése, hogy hiába van a földön annyi keserűség, a világ mégis szép, és ezt a szépséget meg kell őriznünk. Csukás csodálatosan beszéli a gyereknyelvet, személyes módon, nemesen és őszintén.

Füttyös kalandjai

Figura Stúdiószínház, Gyergyószentmiklós

Nagy Olga meséi nyomán írta és rendezte: Márkó Eszter

Czegő Csongor, igazgató: A Figura Stúdiószínházat harminc éve alapították Bocsárdi László és munkatársai. Kezdetben amatőr társulatként, hat évvel később már intézményes keretek között működött: alapító okirata szerint kísérleti és alternatív színházként. Az arculatát elsősorban az határozza meg, hogy Gyergyószentmiklós egy kicsi, tizennyolcezer főt számláló város. Évente általában öt felnőtteknek szóló és egy gyerekdarabot mutatunk be, a társulatunk huszonhat fős. A gyerekelőadások kapcsán a közönségépítés fontos feladatunk, hiszen széles közönséget „szolgálunk ki”: az óvodás korúaktól az általános iskola felső tagozatos korosztályáig mindenkinek játsszuk ezeket a produkciókat. A pécsi fesztiválra hozott, tavaly bemutatott darab rendezője Márkó Eszter. A darab Eszter nagymamája, a kolozsvári Nagy Olga erdélyi folklorista népmesei gyűjteményét dolgozza fel. Nagy Olga nevét a Paraszt dekameron-ból ismerhetik. Az erdélyi (elsősorban moldvai és csángó) világot idéző zenét Kelemen István szerezte, a színpadon két zenész játszik a színészek mellett.

Az interjúkat készítette: Keszthelyi Kinga

6. nap

„A Toldi nyelvezete olyan, mint egy gyönyörű virágoskert”

Toldi

Vígszínház, Budapest

Írta: Arany János

elbeszélő költemény

Előadja: Csőre Gábor

Zene: Barabás Béla

Rendező: Paczolay Béla

Csőre Gábor, színész: Én kerestem meg a Toldi ötletével Eszenyi Enikőt. Érdekes módon őt is éppen foglalkoztatta az Arany-mű. Úgy éreztük, hogy a Toldi-nak filmszerű a dramaturgiája, ezért Paczolay Béla, filmrendezőt kértük fel a munkára. A rendező és magam is a Házi Színpadban gondolkodtunk, de Eszenyi Enikő ragaszkodott a Pesti Színházhoz. Bélával végigtekintettük az előadás lehetőségeit és elvárásait, és nagyon megijedtünk, hogy milyen nagy az a tér. De a színpad kiválasztása egyértelműen Enikőt igazolta. Egyáltalán nem számítottunk arra, hogy az előadás ekkora siker lesz. Egyébként a levegőben volt a téma, Horváth Csaba is a mi bemutatónkkal egy időben rendezte meg a Toldi-t a Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai színházi koreográfus-rendező osztályában.

A Toldi nyelvezete olyan, mint egy gyönyörű virágoskert. De Arany szövegében bizonyos részek megfejtése mégis nagy kihívás. Kovács Krisztina volt a mű dramaturgja. Tíz-tizenöt sor esetében értelmezési különbségek merültek fel közöttünk, úgyhogy ezeken a helyeken el kellett döntenünk, melyik szóra essen a hangsúly ahhoz, hogy az adott sor megfelelő jelentést kapjon. Ilyen vita elsősorban a régies szövegek esetében fordult elő, ahol egy-egy szó, kifejezés jelentése mára kikopott a nyelvből. A szövegben apró húzásokat is eszközöltünk: ha például egy fizikai akció le van írva, azt kihagytuk, és ehelyett eljátszom. Másféle húzások is vannak: azt a célt szolgálják, hogy gyorsítsák a cselekményt, azaz erősítsék a drámaiságot. Így másfél óra lett a játékidő zenével együtt.

Az előadás minden látszat ellenére nagyon változatos. Egyrészt, mert két zenész partneremmel interaktív kapcsolatban vagyok; másrészt a Pesti Színház nézőterén helyet foglaló ötszáz ember szinte partneremmé válik az este folyamán.

Ha az okát keresem annak, hogy miért jelenik meg egyre több vers alapú előadás a prózai színházakban, mint például az Anyám tyúkja az Örkényben, akkor arra gondolok, hogy elsősorban a nyelv szépsége, igényessége és tartalmassága a mozgatórugó. Ezek a versek a gyökereinket illetően konszenzust jelentenek, jó értelemben vett diákkori nosztalgiát. Amit ezek a művek hordoznak, az végre nem megosztó sem ízlésben, sem világszemléletben.

Péczely Dóra, a Tilos az Á Könyvek főszerkesztője: Csodálatos és jól látható folyamat részesei vagyunk, akik az elmúlt években a gyerek és ifjúsági könyvek kiadásával foglalkozunk. A Pagony közel tíz évvel ezelőtt elkezdett új kortárs szerzőket és illusztrátorokat felfedezni a magyar irodalom számára, amit aztán sok kiadó követett. Az ifjúsági (young adult) irodalom kiadása egy kicsit később kezdődött mindenhol: a Tilos az Á Könyveknek ez a negyedik féléve. Az alapot a Pagony szerzői adták: Gévai Csilla, Dávid Ádám és az Időfutár-sorozat szerzői. Azóta mindegyiküknek megjelent már újabb könyve, de közben én is a Pagony által megkezdett utat folytattam: külföldi és magyar szerzőket kerestem és találtam friss nyelvezettel és érzékeny, mai témákkal. Így született meg Kemény Zsófitól az Én még sosem, Bódis Krisztától a Carlo Párizsban vagy Laboda Kornéltól a mátéPONTindul című regény a 16+-os korosztálynak.

A folyamat azzal indult, hogy ki kellett találni, milyen korosztályokban gondolkodjunk. A 12+, 14+ és 16+-os felosztást választottuk. A külföldiek közül először holland szerzők könyveit adtuk ki, de időközben lett egy remek svájci és egy ausztrál írónk, emellett egy amerikai szerzőpárosunk is.

Ahogy a gyerekkönyvek esetében, a színházak is egyre nyitottabbak a kortárs ifjúsági szövegekre, komoly siker lett például a Semmi című regény adaptációja a budapesti Bábszínházban. Szerintem lesz ennek folytatása, hiszen azokból a kamaszokból, akik most ezeket a könyveket olvassák, pár év múlva dramaturgok és rendezők lesznek! Nagyon nagy vágyam, hogy valamelyik Tilos az Á Könyv is színpadra kerüljön!

Az interjúkat készítette: Keszthelyi Kinga

7. nap

„Ne legyen még vége!”

Harisnyás Pippi

Pesti Magyar Színház

Írta: Astrid Lindgren

Zenéjét szerezte: Georg Riedel

Fordította: Tótfalusi István

Díszlet / Jelmez: Zeke Edit

Zenei vezető: Lázár Zsigmond

Dramaturg: Kárpáti Péter

Rendező: Novák Eszter

Novák Eszter, rendező: Őze Árontól először a Vuk-ra szólt a felkérés, de nem szerettem volna, hogy a színészek állatokat játsszanak a színpadon. Ezért inkább azt javasoltam, vegyük elő a Harisnyás Pippi-t, ami gyerekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt. Egyébként azt tapasztalatom, hogy a gyerekelőadások minősége sokszor azért gyenge, mert a magyar társadalomban a szülői és iskolai szokások szerint a gyerekeket gyakran lenézik, bármennyire is szeretik őket. A felnőttek mindig megmondják, mi a helyes. Pedig a gyerekek nagyon is tudják, mi a jó. Sőt, a színházi előadások befogadásában is nyitottabbak és sokszor nagyobb szellemi teljesítményt nyújtanak, mint a felnőttek. Ezzel akkor szembesültem, amikor 25 évesen koreográfiát csináltam egy gyerekelőadáshoz, és elvittem az akkor 5 éves húgomat a bemutatóra. Amikor hazafele el akartam neki magyarázni, mit is látott, kiderült, hogy gond nélkül értette a darabban az összefüggéseket. A gyerekekben nagy fokú még a szabadság. Pimasz előadásokat kell nekik csinálni, ami az érzékeiket felpiszkálja. Szenvedélyes, valódi érzelmeket kell nekik mutatni. Felnőtt színészetet kell nekik játszani. Ez persze nehézséget jelent, mert általában felnőttek játsszák a gyerekszerepeket, és így sokszor elmegyünk a gügyögés felé. A kicsiknél és a fiataloknál szerintem életbevágó, hogy színházba járjanak, de tudnunk kell, hogy mi érdekli őket. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor a színházat a legnemesebb formájában lehet használni. Nem mindegy, hogy mi történik velük az előadás során. Egy életre meghatározó lehet egy produkció, mert ennek alapján megszeretethetik vagy elfordulhatnak a színháztól. Azt gondolom, hogy a középiskolásoknak sem klasszikusokat kell játszani. Ha felkavaró a téma, akkor közelebb kerül hozzájuk az előadás. Számomra megnyugtató és lelkesítő gyerekelőadásokat csinálni, mert tudom, hogy a szándékaink és a munkánk célt ér majd. Teljesen közvetlenül, azonnali visszacsatolással érzem, hogy hat az előadás. Mint ma a pécsi nézőtéren, amikor egy kisfiú az utolsó percekben hangosan megszólalt, úgy hogy mindenki hallhatta: „Ne legyen még vége!”

Lázár Zsigmond, zenei vezető: Zeneszerzőként a gyerekeknek illetve a felnőtteknek írandó zenében alapvető különbséget látok. Az érett személyiség differenciáltabb zenei anyagot képes befogadni. József Attila mondta, hogy „minden megértett disszonancia, konszonancia.” Ezért nem értek egyet azzal, hogy a 14 éves gyerekeknek, akik ebben az életkorban részesülnek az utolsó év kötelező zeneoktatásban Magyarországon, gyorsan még be akarják mutatni Bartók és Sztravinszkij munkásságát. Pedig ennyi idősen nagyon kevesen vannak az érettségnek azon a fokán, hogy ezt be tudják fogadni. Hogy mit ért a gyerek, azt nem elméleti síkon kell megközelíteni. Saját gyerekkoromból emlékszem, hogy a Kis éji zené-ről, vagy más mély ihletettségű, kristálytiszta zenéről nem lehetett „leszedni". Ha szándékosan alá akarunk menni a gyerekek igényeinek, azt nem fogják benyelni. Véleményem szerint ez olyan, mint az egészséges szülő-gyerek viszony: nem kezelhetem őket kis felnőtteknek, de nekem sem kell felnőttként gyereket játszani. Valahol a kettő közt van a megoldás.

Méhes Csaba és a Brass in the Five

Brass Cirkusz avagy Mese a tubatigrisről és a trombitaparipákról

Előadják: Méhes Csaba – pantomim, comedy, Monoki Attila – trombita, Simai László – trombita, Koppányi Béla – harsona, Soós Péter – kürt, Takács Tibor – Tuba

Rendezte: Méhes Csaba és Takács Tibor

Méhes Csaba, pantomim művész és rendező: A produkciót a Brass in the Five rézfúvós zenekarral adjuk elő. Én, mint mozgásszínházi színész veszek részt benne. A tervünk az volt, hogy az élőzene révén olyan játékos gyerekelőadást hozzunk létre, amely sok lehetőséget ad az improvizációra – annak ellenére, hogy fix megírt váza van. Így máshogy hat, mint a gyerekszínházi előadások általában. A zenésztársaim is szerettek volna kicsit túllépni a zenélésen és a koncertfellépéseken, így találtunk egymásra. Én pantomimesként boldogan zenélek velük, és ezt a közös játékot nagyon élvezzük. Kitaláltuk, hogy a hangszereket kellékként is tudjuk használni, és ez kimeríthetetlen forrása a humornak. Például a harsonából injekciós tű lesz, vagy a tubából üst, amiben főzni lehet.

A zenészekkel több különböző előadást hoztunk létre. A Rézerdő lakói például óvodásoknak szól és gyerekdalokat dolgoz fel. De az előadásaink mindig mondanak valamit a felnőtteknek is. Ez általában a gyerekelőadások tesztje: ha a felnőttek is élvezik, akkor ott minőséget sikerült létrehozni. Tudatosan törekszünk arra, hogy ne a látvány vigye el az előadást, inkább eszköztelen legyen. A gyerekek ugyanis azt szeretik, ha használhatják a fantáziájukat. Egy gyerekelőadás létrehozásának legfontosabb szempontja, hogy igényes legyen, szellemileg is. Gyerekeknek ugyanis nem szabad akármit tálalni. Fontosnak érzem, hogy az előadásba ők is be legyenek vonva, mert akkor sokkal intimebb kapcsolatba kerülünk velük.

Az interjúkat készítette: Keszthelyi Kinga

8. nap

„Ez a nagy hagyomány mindenkié”

Anyám tyúkja (1.)

Örkény István Színház, Budapest

A verseket elmondják: Bíró Kriszta, Csuja Imre, Debreczeny Csaba, Epres Attila, Ficza István, Für Anikó, Gálffi László, Kerekes Éva, Kerekes Viktória, Mácsai Pál, Máthé Zsolt, Nagy Zsolt, Pogány Judit, Polgár Csaba, Takács Nóra Diána, Vajda Milán, Znamenák István

Rendező: Mácsai Pál

Mácsai Pál, rendező: Az Anyám tyúkja (1.) annak a sorozatnak része, amit a Nyugat-tal

kezdtünk, és több alkalmi, tematikus esttel folytattunk. A társulatban többen szeretnek verset mondani, szoktak is, akik pedig eleinte idegenkedtek ettől, azokat lassan meggyőztük, hogy van keresnivalójuk ebben a műfajban. De ha belegondolok, a Mi újság, múlt század? és a NőNyugat is hasonló, a Nézzünk bizakodva a jövőbe című felolvasás is: eredetileg egyik sem színpadi szöveg. De az Anyám tyúkja sikere minket is meglepett és szíven ütött. Persze ötven zseni van ilyenkor velünk: a költők. A széria elején tartottunk is egy közönségtalálkozót, hogy megkérdezhessük, mi hat leginkább. Itt minket dicsértek, azt, hogy másképp mondjuk, mint megszokták. Újraolvastunk, több szempont szerint elemeztünk minden verset, de én azt hiszem, másról van szó. Egyrészt, izgató a gyerekkorból, kamaszkorból ismert szövegeket újra hallani, másrészt itt olyasvalami kerül elénk, amit kétség és megosztottság nélkül szeretünk. Ez a nagy hagyomány mindenkié. Közös. Abban nem lehet nem egyetérteni, hogy a Boldog szomorú dal-t vagy a Négyökrös szekér-t jó hallani, és jó, hogy a miénk.

Várady Szabolcs, az est válogatója: Mácsai Pál azzal hívott fel 2013 nyarán, vagy talán még tavasszal, hogy szeretne egy színházi estét csinálni a magyar költészet slágereiből. Amiket mindenki ismer, talán könyv nélkül fúj – hogy kiderüljön: több van bennük, mint amennyit tudni szokás, és amit épp a túlságos ismertségük miatt nem veszünk észre. Emlékezve a nagyszerű Nyugat-estre, boldogan vállaltam a gyűjtőmunkát. Aztán persze problémákba ütköztem. A fejünkben hordott versantológia tele van ilyen sorokkal: „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?” „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja”. „Hervadása liliomhullás volt…” Lehetnek-e a műsorban részletek? Na és paródia? Az Így írtok ti is része a magyar irodalomnak. Vagy a magyar verstudatba mélyen beépült műfordítások? Mit tekinthetünk közismertnek az 1930-as évektől kezdve? És főleg: mennyi fér bele egy színházi estébe?

Legalább öt estére való anyag gyűlt össze. Jó érzés volt látni a plakát címe után: „első rész”. De ugyanilyen jó érzés, hogy a „második”-ra a jelek szerint még sokáig várni kell, mert az elsőre hónapokkal előbb elfogynak a jegyek. Ekkora sikerre a színház se számított. Én is csak találgatni tudom, hogy mi lehet az oka. Az egyik nyilván az emlékezés és az öröm, hogy hiszen ezeket én is ismerem. A másik a meglepetés. Hogy jé, hát ezt így is lehet mondani? És érteni? A harmadik ok a hír, amit az internet megsokszoroz. Te még nem láttad? Ezt pedig muszáj megnézni. Lehet, hogy a verseskötetek kevéssé fogynak manapság, de valamilyen éhség arra, hogy találkozzunk versekkel, nagyon is van.

Hófehérke és a hét törpe

mesebalett

Zeneszerző: Riederauer Richárd

Koreográfus: Vincze Balázs és Czebe Tünde

Rendező: Uhrik Dóra

Uhrik Dóra, rendező: Az élet első alapélménye a mese, ezért óriási a fontossága. A mesék azt is közvetítik, hogy az életben vannak megpróbáltatások, nehézségek, a gyereknek ezt tudomásul kell venniük. De ha túl vagyunk rajtuk, akkor megvan a jutalom; ha más nem, akkor az, hogy leküzdöttük őket. A gyerekeket védjük a halálélménytől, pedig a mesék révén valaha részesei voltak ennek, és végső soron ezáltal az életre tanította őket. Sokszor visszaélünk a gyerekek befogadási hajlandóságával, és gyenga bugyuta alapanyagból készült előadásokat kínálunk nekik.

A Hófehérke librettóját én írtam, de a koreográfusnak a kapott anyagot nem kell kötelező érvénnyel elfogadnia. A mese-narratíva leírása az akció-időtartamokkal együtt történik, ezzel dolgozik ezután a zeneszerző. Íratlan szabályokat állít fel a türelem törvénye: a szóló maximális ideje általában 4 perc, a duett legfeljebb 5 perc lehet, stb. A Hófehérke már három éves produkció, huszonötször ment Pécsett, de időnként, ha alkalom kínálkozik, elővesszük. A balett-teremben beavató előadásokat tartunk, ahol a duetteket és a szólókat mutatjuk meg pár héttel a bemutató előtt. A szereplők ugyanazok, akik az előadásban játszanak. A következő bemutatónk a Kisherceg lesz. A zenéjét Beck Zoltán, a 30Y tagja írja.

Az interjúkat készítette: Keszthelyi Kinga

9. nap

„A legnagyobb felelősség”

Pán Péter

családi musical két részben

Dalszövegek: Carolyn Leigh

Zene: Morris Charlap

Magyar szöveg: Egressy Zoltán

Dalszövegfordító: Sztevanovity Dusán

Rendező: Méhes László

Egressy Zoltán, író: Ha életkorilag belőhető, konkrét közönségnek íródik valami, az nyilván speciális fogalmazást igényel, ugyanakkor gyerekszínház esetében is fontosnak tartom a felnőtteket: a Fafeye, a tenger ész című mesedarabomban például szülőknek szánt szövegek is vannak, amelyek viszont nem lehetnek teljesen érthetetlenek a gyerekek számára, mert akkor kirekesztettnek éreznék magukat.

Úgy látom, többnyire ugyanazok a darabok forognak a színházakban évről évre, ez régi probléma, és nem csak gyerekdarabok esetében.

Pomádé király új ruhája

zenés komédia

Zeneszerző: Ránki György

Andersen meséje nyomán szövegét írta: Károlyi Amy

Rendező: Méhes László

Méhes László, rendező: Először Marton László felkérésére rendeztem gyerekdarabot a Vígszínházban. Akkor is, és azóta is szakmai és szellemi energiáim legjavát igyekszem nyújtani a gyerekelőadások rendezésekor, különben azt hiszem, súlyos bűnt követnék el. A gyerekszínházi műfaj legnagyobb baja ugyanis, ha lenézi a feladatot és a gyerekeket. Számomra pont ezek az előadások jelentik a legnagyobb felelősséget.

Both Gabi, a Pozsonyi Pagonynál megjelent A hintarabló és a Palipál, csupaszív lovag című könyvek szerzője, a nemrég anyagi okokból megszűnt Meseutca.hu volt főszerkesztője:

A gyerekkönyvpiac az elmúlt 12–13 évben igen élénken reagál a vásárlói igényekre, figyeli és sokat tanul a világpiaci trendekből. Felépült jó néhány olyan kiadó, amelyik éves tervekben gondolkodik, kialakítja a saját szerzői körét. Körülbelül két éve a kiskamaszok és a fiatal felnőttek felé is új kapukat nyitottak könyveikkel. Ezt megelőzte az osztályszínház jelenség, amelyből világosan kiderült, mekkora igénye van ennek a korosztálynak arra, hogy a színház, a könyv és a film is foglalkozzon azokkal a gondokkal, amelyek az ő problémáikat tükrözik. Felnőtt egy olyan dramaturg generáció (Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István, Vészits Andrea), akik nem csupán a színházban, hanem a gyerekirodalom terén is maradandót alkottak. Jeney Zoltán Rév Fülöp című nagysikerű könyvsorozatból színdarab született, ahogy Berg Judit Rumini-je a színpadon is meghódította a gyerekeket. Nádori Lídia Sárkány a lépcsőházban című könyvéből is készült bábszínházi adaptáció, és folytathatnám még a sort…

DráMAI mesék címmel új könyvsorozat indult a Vaskakas Bábszínház kiadásában, amelyben a legsikeresebb színpadi átiratok szövegei olvashatók. A színház és az irodalom élő kapcsolatát jelzi az is, hogy a 2015-ös Csukás István-díj drámapályázatára 31 értékelhető pályamű érkezett. Ez a folyamat remélhetőleg nem áll le, és egyre szorosabb együttműködés lesz a különböző művészeti ágak képviselői között. Jó példa erre, hogy Rofusz Kinga, Takács Mari vagy Szalma

Vissza a hírekhez