Pécsi Nemzeti Színház

A dzsungel könyve a Pécsi Balett összes táncművészének közreműködésével kerül bemutatásra. Igen régen történt ilyen nagyszabású produkció a Pécsi Nemzeti Színházban, melyben a teljes társulat együtt dolgozik.
Téged mi inspirált arra, hogy egy nagy musicalben is szerepet vállaljon az együttes? Főként ebben az évben, hiszen a nagyszínpadi és a kamaraszínpadi bemutatóitok mellett rendszeresen játsszátok a Hófehérke és a hét törpét, a Giselle is műsoron maradt, számos alkalommal léptek fel mindhárom produkcióval a Művészetek Palotájában, voltatok Aradon, úgy tudom, hamarosan Lendvára utaztok. Sőt, az sem mellékes, hogy eközben számos táncművészetek dolgozik a Pécsi Nemzeti Színház zenés előadásaiban is. Egyszóval igencsak elfoglaltak vagytok. Kihívás ez a feladat?
 

Több indokom is volt. Először is Rázga Miklós igazgató részéről nagyon erős nyitást éreztem felénk, egyértelművé tette szavakkal és tettekben is, hogy neki minden tagozat egyformán fontos. Én úgy gondoltam, hogy ha ő ezt a gesztust a Pécsi Balett felé megtette, akkor erre nekünk is válaszolni kell. Ha kezet nyújtanak felénk, akkor ezt el kell fogadni. Örülök annak az iránynak, amelyik felé halad a színház, és úgy gondoltam, hogy A dzsungel könyve az első igazi lehetőség arra, hogy összekovácsolódjanak színészek és táncosok, ezért tartom fontosnak a teljes balett együttes részvételét és azt, hogy ezt az együttműködést a közönség is láthatja, megtapasztalhatja.
 

A másik pedig - és most egészen őszinte leszek -, a  musicalekben a vidéki színházakban általában nem profi táncművészek dolgoznak, emiatt az általános színvonal mondhatni olykor igencsak „gagyi” tud lenni. Míg a táncbetét – legyen szó akár operettről, operáról vagy musicalről - a 70-es – 80-as években megbecsült műfaj volt, koreográfus és táncművész számára egyaránt, manapság a táncosok egy musicalben – tisztelet a kivételnek! – leginkább biodíszletként vannak jelen. Én szeretném visszaadni a rangját ennek a műfajnak és bebizonyítani, hogy egy igazán jó musicalhez jó színész, jó énekes és profi táncos kell, komoly minőség csak így tud megszületni. Remélem, hogy mindezt majd A dzsungel könyve előadásszámai bizonyítják.

Harmadrészt, pedig azt tanultam a mestereimtől, hogy egy színházban úgy lehet hosszútávon jól működni és elismerést szerezni táncművészként, ha sokszínűek, sokoldalúak vagyunk. Erre próbálom rávezetni a táncosaimat is. A Matt Mattox technika mellett tudni kell azt is, hogy kell egy musicalben létezni, hiszen ez másfajta testtudatot, kommunikációt kíván. Csak hasznunkra válik, hogy most énekóráink és beszédóráink vannak, hiszen nem tudhatjuk, mikor lesz erre a tudásra a későbbiekben szükségünk.
 

Mennyiben dolgoztok másként így, hogy színművész kollégáitok is rendszeresen a balett terem látogatói? Hogy születik a koreográfia?
 

Alapvetően ugyanúgy dolgozunk, mintha balettelőadás készülne. Mindenki kreativitására számítok, akár színész is jöhet egy szituációs vagy lépés-ötlettel. Sőt, színészekkel csak úgy dolgozom, hogy tőlük várok ötleteket, mert azt a gondolatot, illetve szerepet, amit ők akarnak közvetíteni, csak így tudom átváltani mozdulatokra. Alapvetően rájuk találom ki a szerepet, illetve a koreográfiát, mert fontos, hogy ők jól érezzék benne magukat, kényelmes legyen nekik. Egy táncosnál, ha valami nehéz, az általában látványos is. Egy színésznek lehet, hogy csinálsz egy nehéz táncmozdulatot, ami nem feltétlenül lesz látványos, ezért teljesen másként kell gondolkodni.

Tényleg te leszel a Majomkirály? Azt lehet rólad tudni, hogy szívesen vállalsz kisebb prózai szerepeket, ha úgy adódik, van is ilyen irányú végzettséged. A koreografálás mellett nem sok még játszani is az előadásban? Hány jeleneted van? És egyáltalán, miért pont Majomkirály?
 

Igazából nem számít a végzettségem, ezt csak azért csináltam, mert érdekel a színház teljességében. Egy nagyjelenetem van Majomkirályként, amiben reppelek és táncolok. Böhm Gyurival régóta dolgozom együtt (A Művészetek Palotájában a Bernstein Misét és a Bernarda Albát koreografáltam, melyeknek ő volt a rendezője) jól ismer engem és a képességeimet. Másik szerep is szóba került, aztán ő javasolta, hogy a Majomkirály legyek. Azért örülök neki, hogy benne vagyok a produkcióban szereplőként is, mert így folyamatosan nyomon tudom követni a koreográfiám életét. A próbafolyamat alatt naponta, később majd minden előadáson tudom kontrollálni a szereplőket és ez egyfajta biztonságot ad nekem, illetve állandó színvonalat tud majd adni az előadásnak. Mivel ez a szerep összesen egy nagyjelenet, úgy gondoltam, hogy a koreográfiai munkámmal egyeztethető, nem vállalom túl magam, mégis részese lehetek a kollégákkal együtt a munkának. Ráadásul elég régen voltam táncművészként színpadon, bevallom, hiányzik is, így pedig egy kicsit újra táncolhatok.