Pécsi Nemzeti Színház

1952-ben szerződött a pécsi teátrumhoz, melynek haláláig hűséges tagja maradt. Takács Margitot a színház saját halottjának tekinti, temetéséről később történik intézkedés.

 

Simon István örökös tagunk így emlékszik vissza rá:
„Hát elment az utolsó mohikán is, Manyika  meghalt, s ezzel egy korszak végképp lezárult. Igen, Manyika.  Mindenki – ifjú és kortárs színész kollégái, a műszaki dolgozók, az irodai munkatársak csak is  így szólították, sohasem Margitnak - s főképp nem néninek…  A színházba úgy lépett be, mint egy hercegnő, mindig frissen, diszkréten sminkelve,  nett volt, úgy öltözködött, mintha minden nap ünnep lenne.  Számára minden olyan nap az is volt, amikor bejött a színházba, illetve Ő nem bejött – Ő bevonult – hiszen hercegnő érkezett… S ez a hercegnő - végtelenül szerény volt, imádta a fiatalokat - leginkább közöttük szeretett lenni - s imádták a fiatalok, akikhez mindig volt néhány kedves szava, tanácsa, akiket mindig segített e nem könnyű pályán.
 

Csodálattal tisztelte a színházat, tisztelte a kollégákat, tisztelte a színpadot, s megkülönböztetett szeretettel tisztelte a közönséget.  Nehéz leírni, s kimondani, hogy elment.  Ő maga volt az élet, a derű, a mosoly, körötte mindenkinek jókedve kerekedett.  A szakma iránti alázatot Tőle igazán elleshették azok, akik akarták. Az Országos Színész Egyesület elvégzése után 1939-ben az Operettszínházban kezdte a pályáját, majd 1952-ben szerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz, melynek haláláig tagja maradt. 1965-ben érdemes művész kitüntetésben részesült, majd elnyerte a „Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja” kitüntető címet.  Pályája nagyobbik felében a klasszikus operettekben, zenés játékokban aratott fergeteges sikereket. Ő volt „A” primadonna, s még inkább az ünnepelt „Príma Donna”. Ugyanakkor énekelt főszerepet operában, a prózai előadásokban drámai erejét is jó néhányszor megmutatta, s nem egyszer megcsillogtathatta humorát is.

A Pécsi Nemzeti Színházban alakított  szerepeit teljességében felsorolni lehetetlen,  csak néhány emlékezetes előadást idézünk: Leila a Gül Babában, a Csárdáskirálynő Ceciliája, Szaffi a Cigánybáróban, A Víg özvegy Glavári Hannája; Mimi a Bohéméletben; a Macskajáték Paulája, Olga a Három nővérben,  Leposáné a Rákfene c. komédiában, vagy éppen a Liliom Muskátnéja. 

Emlékét őrzi és megőrzi a Pécsi Nemzeti Színház társulata s a színházat szerető közönség!”