Pécsi Nemzeti Színház

2017. március 3-tól március 28-ig, az előadások megkezdése előtt fél órával és az előadások szünetében.

 

SIMÁNDY JÓZSEF (1916-1997)

„Benne voltam a muzsikában és a muzsika bennem volt”

 

Simándy József születésének századik jubileumát 2016. szeptember 18-án ünnepeltük. Ebből az alkalomból az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársai nagyszabású vándorkiállítást állítottak össze, melynek célja a művész teljes életútjának bemutatása. A kiállítás anyagát 15 darab, kétoldalas molinó alkotja. 

Pécsett a Macbeth című opera bemutatójának napjától, március 3-tól látható a Pécsi Nemzeti Színház előcsarnokában.

 

Az anyag bemutatja a nyomorúságos gyerekkort, családja széthullását, a korai munkába állást, azt, hogy autószerelő melós volt, hogy sokat nélkülözött és már elmúlt húsz éves, amikor kollégái unszolására és segítségével elkezdhetett éneket tanulni Posszert Emília operaénekesnőnél. Csak ekkor látott először operaelőadást. Előbb a Városi (ma Erkel) Színházban volt kardalos segédszínész, majd felvették a Magyar Királyi Operaház kórusának tenor II. szólamába, ahol Roubál Vilmos karvezető révén megalapozta tudását. Közben a Zeneakadémián is tanult, többek között Székelyhidy Ferenc operaénekes növendéke is volt.

Magánénekesként a Szegedi Nemzeti Színház akkor induló operatagozata tagjaként Carmen Don Joséjának szerepében léphetett először színpadra 1946 márciusában, Vaszy Viktor karmester irányításával. Már 1947 januárjától vendégként a budapesti Operaház színpadán is szerepelt Don Joséként és a Parasztbecsület Turiddujaként, majd 1947 őszétől Tóth Aladár, az Opera akkori igazgatója szerződést kínált a „szegedi” tenornak. Karrierje innentől kezdve tulajdonképpen töretlen volt.

 

Simándy József pályafutása során harmincöt tenorszerepet énekelt operaszínpadon. A kiállítás pályájának ezt a sokszínűségét, szerepeinek gazdagságát sok-sok, megindítóan szép fotó segítségével mutatja meg. Az életút felrajzolását követően sorra veszi a szerepeket, külön molinót szentelve a német, az olasz, a francia, cseh, orosz és a magyar operáknak. Volt olyan szerepe, amit 20-25 éven át énekelt újabb és újabb rendezők és karmesterek betanításában.

 

Külön molinó idézi meg legemlékezetesebb szerepét, Erkel Ferenc Bánk bánját. Ez az a szerep, ami a nagyszerű 1953-as bemutatót követően végigkísérte egész pályafutását összefonódva Simándy József alakjával. A Bánk bán-molinóra a legemblematikusabb fotók kerültek, mert Simándy Józsefet manapság főként csak ebben a szerepében ismerik a tájékozottabbak. Ami érthető, ő maga is küldetésének tartotta a szerep drámai megformálását, a haza sorsáért aggódó államférfi és családja megmentéséért küzdő férj megrendítő ábrázolását.  

A kiállítás zárásaként a magánember jelenik meg előttünk nyaralójában, Balatongyörökön és a becehegyi présháznál családja körében.

 

Források a Dalos László újságíró által lejegyzett Bánk bán elmondja… című önéletrajzi kötet, Palánkay Klára, a nagyszerű partner visszaemlékezése, továbbá különféle riportok és korabeli kritikák.

  

A vándorkiállítás anyaga főként a Simándy-család fotóarchívumában őrzött képekből áll.

A kiállítás létrejöttét az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta a Nemzeti Kulturális Alap közreműködésével.
 

Együttműködő partnerek az MTVA-MTI és az Operaház Archívuma és Emlékgyűjteménye.

A vándorkiállítás kurátorai: Simándi Katalin és Sipőcz Mariann

Grafikai munkák: Szebeni-Szabó Róbert