Pécsi Nemzeti Színház

Fotónk A dzsungel könyve próbáján készült
 

Molnár Zsolt, Kócsy Mónika, Dóri István, Harka Máté, Kerekes Soma Lőrinc és Dér Dalida avattak be bennünket a próbaidőszak titkaiba, ezáltal kicsit közelebbről is láthatjuk a Pécsi Balett táncművészeinek mindennapjait.

Zsolt, egyszer Morgó, egyszer Otello, máskor Albert herceg barátja a Giselle-ben, most pedig asszisztens is vagy, ebben a szerepkörben ez az első megbízásod. Valójában mit jelent a koreográfus asszisztensének lenni egy musicalben?

Tényleg először vagyok asszisztens, nagyon örültem a feladatnak. Nehezen rázódtam bele, de úgy érzem, hogy sikerült megoldanom. Az asszisztens a koreográfus segítőtársa mindenben, már a koreográfiák elkészítésében is, illetve később a bepróbálásban is. Minden számot tudnom kell, mintha én táncolnám, ez nem volt könnyű, de nagyon élveztem.

Elfogadnak a kollégáid? Milyen a színészekkel együtt dolgozni? Ügyesek, vagy olykor akadnak nehézségek? Mennyire szabjátok a koreográfiát magára a karakterre és a képességeire?

Úgy érzem, hogy a kollégáim elfogadnak és segítőkészek voltak mindenben. Ezt köszönöm nekik! A színészekkel nem volt nehéz együtt dolgozni. Nagyon alázatosan és felelősségteljesen álltak a munkához. Olykor akadtak nehézségek, de türelemmel és sok próbával abszolút meg tudtunk mindent valósítani. Természetesen mindenkinél megpróbáltuk a karakterhez illeszteni a koreográfiát. Volt olyan, aki nehezebben tudta megtanulni az adott koreográfiát, ekkor például ráhagytuk, hogy saját ötlet alapján oldja meg színészként a táncot.

Köztudottan az egyik legnagyobb alázatot kívánó pálya a balettművészet, hiszen nap mint nap együtt, egyformán gyötritek a testeteket akkor is, ha nincs előadásotok, szólisták és tánckari tagok egymásra vagytok utalva próbateremben és színpadon. Szólistaként mégis milyen érzés most egy nagy tömeg része lenni A dzsungel könyvében?
 

Én szeretek karban is dolgozni nagyon. Persze szólistaként sokkal könnyebb dolga van az embernek, mert nem kell a többiekre figyelni, és ha esetleg van egy kis rontás, azt csak a nagyon tapasztalt szakmai szem veszi észre és a közönségnek fel sem tűnik. Viszont ha karban ront az ember, az nagyon feltűnő tud lenni. Abszolút jól érzem magam A dzsungel könyvében, jó volt a munkafolyamat, örülök neki, hogy szerves része az egész társulat az előadásnak. Sokat tanultam belőle, mert sok szöveges rész is van a darabban. Ez volt az egyik legnagyobb kihívás számunkra, hogy meg kellett szólalni, de a legjobb tudásunk szerint, azt hiszem, sikeresen megoldottuk a feladatot. Úgy érzem, ebben a produkcióban is sikerült ugyanazt a minőséget hoznunk, mint amit a balettelőadásokban megszoktak tőlünk.
 

Mónika, legutóbb Desdemonaként láthatott a közönség, először kaptál ilyen nagy főszerepet. Hogy érintett a felkérés?

Meglepődtem, és nagyon örültem neki. Titkon régóta vágytam egy ilyen lehetőségre, igazi kihívás volt vele megbirkózni.

Izgultál az első előadás előtt? Egyébként mennyire visel meg lelkileg Desdemona drámája, meddig marad veled a karakter?

Nagyon izgultam, napokig az előadás hatása alatt voltam. Alapból izgulós vagyok, ez a szerep ráadásul igen nagy feladat tánctechnikailag és érzelmileg-lelkileg is, úgyhogy szerintem minden alkalommal - ahogy a többi előadás előtt is - a karakterben és a történetben élek.
 

Ha már karakter, bizonyára mindenki nagyon kíváncsi, hogy lettél te Vidor a Hófehérke és a hét törpében, hiszen mindenki más férfi? Láthatólag nagyon élvezitek az előadást, nem lehet ezt megunni?

A koreográfus döntése volt, hogy törpe legyek, azt viszont már közösen beszéltük meg, hogy kihez melyik karakter áll legközelebb. Én nagyon szeretem ezt az előadást, szerintem a gyerekek a leghálásabb közönség és ezt sosem fogjuk megunni, mert mindannyian élvezzük.
 

Több állat szerepébe is bebújtok A dzsungel könyvében. Neked hányszor kell átöltöznöd?
 

Nem is tudom pontosan, olyan sokszor alakulunk át egyik állatból a másikba, illetve emberből állatba.
 

Melyik a legkedvesebb karaktered a musical-ben és miért?

Erre jelenleg nem tudnék válaszolni, hiszen most jönnek a jelmezes próbák, a teljes díszletet sem láttuk még működés közben. A bemutató után tudom majd megmondani, de összességében már most nagyon élvezem az egészet.

Pityu, milyen a hangulat A dzsungel könyve próbáin?
 

A hangulat - mint általában a próbákon - most is nagyon jó, a zenék és különböző vicces jelenetek ezt csak tovább fokozzák. Ez egy olyan darab, ami azt hiszem, mindannyiunk életében fontos vagy legalábbis emlékezetes meseélmény és ebben szerepelni csak jó hangulatban lehet!
 

Ugye szövegetek is van? Mennyire okoz ez nehézséget számodra, számotokra?
 

Igen szinte mindannyiunknak van szövege is, ez okoz némi plusz izgalmat, hiszen nem ehhez vagyunk szokva, mert ugye táncosként a színpadon nem sokszor kell megszólalnunk. A próbákon kicsit fel kell oldódnunk, de utána már könnyebben megy a dolog. De természetesen ez is ember függő, valakinek könnyebb, valakinek nehezebb, de mindenki megbirkózik a feladattal!

Ti is részt vesztek a koreográfia kialakításában? Te például, elárulod, melyik lépéseket találtad ki?
 

A koreográfiákat együtt csináljuk a Balázs ötletei alapján, de közös erővel. Amíg egy koreográfia elkészül több verziót is kipróbálunk, máskor meg elsőre megtaláljuk az odaillőt. Van egy-két olyan ötlet ami tőlem származik, de nem igazán emlékszem rá melyik az pontosan.

Dolgoztál már Böhm Györggyel? Milyen vele a munka?

Böhm Gyurival dolgoztam már együtt néhányszor, de nem ilyen színházi produkcióban. Az eddigi tapasztalataim alapján szereti a jó hangulatú munkát, megvannak a saját elképzelései, de ha valakinek van egy ötlete, ami esetleg jobb az övénél, azt is szívesen veszi, ez egyfajta kreativitásra késztet mindenkit, és ezáltal mindenki kicsit jobban sajátjának érzi a darabot.
 

Máté, az a hír járja rólad, hogy idén te leszel a „színészgép”, vagyis jelenleg neked van a legtöbb előadásod az egész Pécsi Nemzeti Színházban. Hogy is van ez?

Azt, hogy tényleg nekem van-e a legtöbb előadásom, nem tudom pontosan, de az biztos, hogy szeptember óta már lassan betöltöm a nyolcvanat is :-) Ez azért van, mert a balettelőadások mellett táncművészként minden zenés produkcióban közreműködöm.

Hogy kerültél a Lúdas Matyi szöveges szereplői közé?
 

Ottlik Ádám, a Lúdas Matyi rendezője olyan embereket akart maga köré gyűjteni, akik egyszerre több funkciót is el tudnak látni, hiszen ő maga is zenél rendezőként, de az ügyelő is zenél az előadásban. Így amikor felkért, hogy koreografáljam meg az előadást, egy kisebb szöveges szerepet is rám bízott. Szöveget mondani nekem, mint táncosnak olyan, mintha egy színésznek kellene egy nagyobb táncosi feladatot végrehajtani. Vagyis nehéz, de minden tőlem telhetőt megtettem és remélem sikerült.
 

Tánckari tag vagy, azaz rendszeresen szinte minden zenés előadás táncbetétjeiben közreműködsz. Melyik a legkedvesebb műfajod, össze lehet-e hasonlítani ebből a szempontból az operettet a musical-lel, illetve van-e kedvenc előadásod?

Nem lehet összehasonlítani ezeket a műfajokat, mindnek megvan a maga szépsége, érdekessége.  Én tényleg mindent munkámat szeretem, az operettet is, a musicalt is. Akkor örülök igazán, ha szerves része lehetek ezeknek az előadásoknak, és valamiféle lehetőséget kapok az önkifejezésre. Persze számomra természetesen mindig is a balett az első, kedvencem jelenleg az Otello.
 

Soma, ez az első munkás éved a Táncművészeti Főiskola után. Hogy érzed magad a Pécsi Balettnél, a Pécsi Nemzeti Színházban? Sikerült beilleszkedned?
 

Remekül érzem magam, azonnal befogadtak. Igazából a társulat érdeme, hogy beilleszkedtem, nem az enyém. Nagyon segítőkészek voltak és kedvesek, mindenhová hívtak és én mentem.
 

A Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón klasszikus alapjaidat is láthattuk, elképesztőeket ugrottál a Gopakban. Hogyhogy mégis modern társulathoz szerződtél?
 

A modern balettet sokkal izgalmasabbnak és színesebbnek tartom, mint a klasszikus balettet, - habár az is szép műfaj, de ahhoz hihetetlen nagy fegyelem kell, ami, úgy érzem, hogy talán nincs meg bennem maradéktalanul. A főiskolán mesternőm volt Barta Dóra, aki egy szerepre is felkért Egerben, így ott tetszett meg igazán gyakorlat közben a modern balett. A Pécsi Balettről azt tudtam, hogy egy nagyon jó társulat és hogy itt sokat fejlődhetek. Igen nagy megtiszteltetés, hogy egy 50 éves neves együttes tagja lehetek.
 

A dzsungel könyvében milyen szerepeid vannak? Te is mondasz szöveget? Melyik a kedvenc karaktered?

Vagyok farkaskölyök, majom, keselyű és ember. Majomként beszélek, és a keselyű-jelenet ironikus vallásos hangvételét szeretem a legjobban.
 

Nem vagy nagyon fáradt, hiszen tánckari tagként te is nagyon sok előadásban részt veszel a balettek mellett. Van valami titka a táncosok magas tűrőképességének?

Gyerekkorunk óta sokat hajtanak, egzecíroznak bennünket, naponta 3-4 órát gyakoroltunk például a főiskolán, tehát igazából fel sem tűnik a terhelés. Kivéve, ha valami keményebb és összetettebb koreográfiát kell kivitelezni.
 

Mivel töltődsz föl, hogyan kapcsolódsz ki?
 

Bármilyen nehéz nap után, ha csak egy kicsit is figyelek Istenre, máris érzem biztató ölelését és szeretetét. Jézus barátsága meg mindig kikapcsol, akár bármelyik másik barátom jelenléte. Olvasok, filmeket nézek, és ha lehet, hazamegyek a családomhoz természetesen.

Dalida, Te vagy a legrégebbi tagja a Pécsi Balett társulatának, még Tóth Sándor szerződtetett. Talán nem bánod, ha eláruljuk, hogy a beceneved – valószínűleg emiatt - Mama a táncosok között. Szóval kedves Mama, élvezed a próbákat?
 

A mamát végülis szinte magamra ragasztottam, mert úgy hívtam a fiatalokat, hogy drága fiaim-lányaim, és így lettem nekik mama :-). A próbákat nagyon élvezem, szeretem a színészek jó hangulatát, a táncosok intenzitását. Kellemes a társaság. Böhm Gyurival sokat dolgoztam már együtt, összeszokott csapat vagyunk. Ő is hozzájárul a próbák jó hangulatához.
 

Közismerten nagyon mosolygós, vidám természet vagy, igazi pozitív személyiség, mindig örömmel dolgozol. Tényleg ennyire szereted a munkádat?
 

Azt csinálom, amit imádok, azért maradtam itt, mert szeretem a várost, a színházat.  Azért vagyok ilyen pozitív és optimista mert jól érzem magam itt.
 

A balettművész teste hamarabb elfárad, te fiatal korod ellenére hamarosan nyugdíjas lehetsz. Elmész nyugdíjba? Mik a terveid a jövőre nézve? Hogy látod, Magyarországon milyen lehetősége van egy táncművésznek a pályája után?
 

Nagyon sokan szeretnék, ha felnőtteket oktatnék majd balettra, sok felkérést kaptam már most, de ezt még átgondolom. Az én nagy álmom ugyanis, hogy fodrász legyek. Imádok hajat vágni, festeni, úgyhogy tervezem, hogy átképzem magam. Egyébként egy táncművész számára mindenképpen a tanításban látom a lehetőségeket, ha más szakma iránt nem érez ambíciót vagy vágyat ill. nincs tehetsége hozzá. Viszont mindenki nem taníthat, úgyhogy elég nehéz ez a pálya, ha nem tudsz váltani.

A kislányodnak szerinted melyik állatként fogsz tetszeni legjobban A dzsungel könyvében?
 

Dorkának szerintem majomként fogok a legjobban tetszeni, mert Túri Erzsi fantasztikus színes egyéniségeket varázsolt belőlünk.