Pécsi Nemzeti Színház

Novák Eszter és Selmeczi György zenés színész szakos osztályába jársz, negyedéves vagy a Színház és Filmművészeti Egyetemen, de már elég komoly színpadi gyakorlattal rendelkezel. Gyermekkorod óta erre a pályára készülsz? Volt esetleg családi indíttatás a háttérben?

Nem, nem. Sőt, a szüleimet is váratlanul érte, amikor a pályaválasztásnál, a miskolci dráma-tagozatra jelentkeztem! De az, hogy én most ezen a pályán vagyok, vagyogatok, az igazából egy embernek köszönhető, őt  Szép Lászlónak hívják, hívták. Neki volt egy amatőr társulata, a mai napig működő Pécsi Sándor Guruló Színház ahová ő engem elhívott játszani. Azt tudni kell, hogy előtte én leginkább a játszótéren, és a fociedzéseken voltam megtalálható. Szóval az ő szárnyai alatt szerettem bele a színházba. A többi pedig jött magától (sok munkával fűszerezve!!!).
 

Okozott-e valamiféle hátrányt vagy éppen előnyt az egyetemen az a tény, hogy te színházi közegből kerültél be?
 

Hátrányt és előnyt is okozott az, hogy én a színmű előtt megjártam 3 színházat. Tudod addig, amíg az embernek nincs egy biztos színészi bázisa, egy színészi eszköztára, addig a rossz, például a modorosság nagyon könnyen tapad. Ezeket az elmúlt években komoly munkával sikerült eltávolítani, remélem. Ami  előny volt, az természetesen egyfajta színpadi biztonság a fiatalabb osztálytársaimmal szemben, akiknek nagyon sokat köszönhetek! A köztünk lévő kommunikáció nagyon erős,  nagyon egyenesen és őszintén értékeljük egymás munkáját. Természetesen ez az osztályvezető tanáraimnak köszönhető, akik  már az első évben is megkövetelték ezt a fajta őszinteséget. Enélkül a műhelymunka nélkül most sokkal kevesebb lennék.
 

Miért a zenés színész osztályba jelentkeztél?
 

Jelentkeztem én mindenféle osztályba. Kezdjük ott, hogy engem nyolcadjára vettek fel a színműre. Sohasem az volt a fontos, hogy a szak milyen jelzőt kap abban az évben (prózai, zenés, vagy régebben musical). Szerintem egy színésznek mindent kell tudnia - adottságaihoz képest természetesen - azért, hogy a saját korlátai ne hátráltassák a közlésben.
 

Mi a véleményed a kereskedelmi csatornák által „gyártott” énekes „sztárokról” és erről az új jelenségről, ami végső soron a ti érvényesüléseteket is befolyásolhatja esetenként? Indulnál ilyen versenyen?
 

Ebbe jól belekérdeztél! Nem a műsorokkal van a baj, hanem a gondolattal, amivel ezeket létrehozzák. Az nagyszerű dolog, hogy mindenki kipróbálhatja magát. De azt azért senki sem gondolhatja komolyan, hogy valaki  bemegy egy ilyen műsorba - jobb esetben, ha még képességes emberről is beszélünk -,eltölt ott 3 hónapot, majd úgy távozik onnan, hogy kisujjában van az előadóművészet vagy akár a színház. Ezeket emberek évekig tanulják nagyon kemény munkával! A színházban és a show  businessben is az a szép, hogy a néző  nem látja az izzadt pólókat, nincsenek álmatlan éjszakái egy jelenet vagy egy szerep igazságát keresve, ő valami készet lát. Így jön létre a varázslat. Ezek a műsorok az esetek túlnyomó többségében lufikat gyártanak, jó nagy adag héliummal megtöltve. Egy picikét olyan az egész, mintha azt mondanák a nézőknek, hogy nesze cirkusz a népnek! Persze vannak kivételek, de sajnos kevés! Soha nem indulnék ilyen versenyen!

Szerinted mitől lesz ma valakiből igazán sikeres musical színész?

A siker, a sikeresség úgy gondolom,  egy  folyamatosan változó valami. Rengeteg dologtól függ, hogy egy produkció szerencsés csillagzat alatt áll-e. A lényeg szerintem, vagy legalábbis nekem ez a fontos, hogy legyen mondanivalónk! Akarjunk gondolatot ébreszteni a nézőkben és reflektáljunk a mindennapjainkra. Most egy kicsit patetikus voltam, de ezt tényleg nagyon fontosnak tartom!
 

Ha elvégzed a főiskolát, milyen színházhoz szeretnél szerződni, egyáltalán fontosnak látod-e a társulati létet, vagy el tudod magad képzelni akár szabadúszóként is?
 

Ezen a mai színházi helyzetben nem gondolkodom, hiszen azt sem tudhatom, hogy lesznek-e azok a színházak másfél év múlva. Én a társulati létezés híve vagyok, de azt hiszem, hogy mindenre fel kell készülnöm, készülnünk az osztálytársaimmal együtt, és meg kell őriznünk a jó kedélyünket a munkában, abból  baj nem lehet.
 

Mi számodra a legizgalmasabb Maugli szerepében?
 

A legizgalmasabb azt megtalálni, ahogyan folyamatosan, lépésről-lépésre kiábrándul az őt körülvevő világból, amiben talán csak gyerekfejjel lehet tisztán élni. Kimozdul egy kő és hirtelen egy lavina szakad a nyakába, amit túl kell élni, a kérdés, hogy hogyan. Mit tehet az ember az őt be nem fogadó világgal, és az idővel, ami mindig ott ketyeg a fülében és elragadja azokat, akik valamit jelentettek­…
 

Van kedvenc jeleneted?
 

Nincs. Az egészet szeretem!
 

Hogy érzed magad a Pécsi Nemzeti Színházban? Szinte mindenki új itt számodra, könnyen megtaláltátok a közös hangot a társulattal?
 

Nagyszerű, színes társulatnak tartom ezt! Igazából annak örültem, hogy nem kellett plusz köröket futnom azért, mert vendég vagyok. Szeretettel fogadtak és arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan dolgozom, ezért hála a jó Istennek rögtön belevethettem magam a munkába. Azóta is harmonikusan dolgozunk együtt. Nagyon sokat tanulok tőlük!
 

Dolgoztál már együtt Böhm Györggyel? Milyen vele a munkafolyamat?
 

Már az operettben is dolgoztunk együtt két darabban, legutóbb pedig a Karinthy Színházban volt egy közös munkánk. Azt hiszem, elég jól ismerjük egymást, és ez nagyon megkönnyíti a próbákat.