Pécsi Nemzeti Színház

"Mesés opera" I.

Moderátor-"mesélő"	Gulyás Dénes
Moderátor-"mesélő"	Mácsai János

Claudio Monteverdi-Torquato Tasso: Tankréd és Klorinda párviadala

Klorinda: Nagy Johanna, Scheer Lívia
Tankréd: Németh Márton, Egyed Krisztián
Testo: Gulyás Dénes

Zenekar:
Kálmán Izabel - 1. hegedű
Kálmán Kinga - 2. hegedű
Dömötör Krisztina - cselló
Tóth Álmos - gitár
Horváth Judit - csemballo

Vezényel: Kocsár Balázs

„Unalmas az opera? Elavult, múzeumba való? Vagy szenvedélyes szerelem, megunhatatlan varázslat? Bizonyára ez utóbbi, ha az opera kialakulása, több, mint 400 év óta lelkesen tapsolnak az emberfeletti énekes-teljesítménynek, a magával ragadó dallamoknak, a zenekari hangzásnak. Az opera sikere minden vészharang-kongatás ellenére töretlen. A világ operaházai megtelnek, a közönség CD-n, filmen, interneten is élvezi a legösszetettebb művészeti műfajt, újból és újból örül a legmagasabb szellemi és fizikai teljesítményeknek, Mozart, Verdi, Wagner, Bartók és sokak drámai zsenijének, zenéjének.
   A sorozat célja a fiatalok megismertetése a legjobb operákkal, elcsábítása e sokrétűen kacér és titokzatos művészet felé. Havi rendszerességgel terítékre kerül egy-egy remekmű, amelyeknek legfontosabb részleteit élő előadókkal mutatjuk meg, színes magyarázatokkal, történetekkel tárjuk fel a titkokat, amelyeket a nagy szerzők műveikbe kódoltak. Operául érteni nem nehéz, de annál nagyobb élmény, sőt fizikai élvezet, csak kicsit meg kell ismerni a nyelvet, amelyen kommunikál velünk. A többi már magától megy, és megunhatatlan, életre szóló vonzalom lesz belőle.
   A sorozat egyben stílustörténeti kalauz is, hiszen az opera pontosan tükrözi a zenei nyelvezetet és a kort, amelyben keletkezett. Megjelenik majd a klasszika legizgalmasabb, megunhatatlan zenéje, és sok életteli színpadi figurája Mozart operáiban, a romantika varázsvilága, titokzatossága Weber muzsikájában. Átélhetjük Verdi hőseinek végtelen gonoszságát és emberi nagyságát, Wagner kábító akkordjait és hőseinek végtelenül felfokozott érzelmeit. Megismerhetjük a nagy orosz romantikusok sajátos és egyedi zenei világát, és találkozhatunk Bartók rejtélyes Kékszakállú hercegével, a 20. század egyik legfontosabb remekművével.
   A sorozat nem szokványos operaismertő lesz. Meg kívánja mutatni, hogy a fiatalok számára sem tabutéma az emberi lét legszélsőségesebb érzelmeit megidézni, és mindezek legjobb zenei ábrázolásairól beszélni.”
Mácsai János

Monteverdi Tankrédja
Tankréd, (1072-1112) normann lovag az első keresztes háború egyik vezetőjeként vált ismertté. Az Antiochiai Fejedelemség kormányzója és a Galilea hercege címet viselő hadvezér a XVI. század egyik legnagyobb hatású irodalmi alkotásának, Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsálem című eposzának is központi alakja: itt párbajban végzett álruhás szerelmével, a pogány Clorindával. Clorinda személyének semmi valóságalapja nincsen, Tankréd felesége I. Fülöp francia király lánya, Cecília volt.

Tasso 1544. március 11-én született Sorrentóban. Fő műve, a Megszabadított Jeruzsálem című eposz (1575) a világirodalom egyik legjelentősebb alkotása. Tassót az 1570-es évektől üldözési mánia gyötörte, ami legendák kialakulásához vezetett a fáradhatatlan, félig őrült, meg nem értett alkotóról. 1579-től hét évet töltött elmegyógyintézetben. Miután kiengedték, már híres emberként járta az itáliai udvarokat, de egészségét sohasem nyerte vissza. Néhány nappal azelőtt hunyt el 1594-ben, hogy a pápa a költők fejedelmévé koronázta volna.
Tasso már 18 évesen megírta első nagy művét, a Rinaldo című elbeszélő költeményt. Tanulmányai végeztével Ferrarában Luigi d'Este bíboros, majd bátyja, II. Alfonz herceg szolgálatába állt, mint udvari költő. A törökök 1558-ban megtámadták Sorrentót, az esemény nagy hatást tett Torquatóra, aki a következő évben eposz írásába fogott a keresztes háborúkról. A megszabadított Jeruzsálemen (La Gerusalemme liberata), 1559 és 1575 között dolgozott.

A műnek számos feldolgozása ismert, foglalkozott vele, vagy Tasso alakjával többek között Zrínyi, Goethe, Byron, Voltaire, Madách, a zeneszerzők közül Campra, Rossini, Donizetti, Liszt. A legelső és egyben az egyik legjelentősebb remekmű, Monteverdié.

Claudio Monteverdi 1567. május 15-én született Cremonában. Mesterétől Ingegnieri karnagytól megtanulta az ellenpont hagyományos szabályait, a könnyed hangú olasz dalokat, valamint a kor legdivatosabb műfaja, a madrigál komponálásának művészetét.
Monteverdi 1590-től a Gonzaga-udvarban élt, mint a hercegi zeneegyüttes énekese, violajátékosa és zeneszerzője. Az észak-itáliai Mantova – a Gonzaga hercegek birtoka – mintegy két évszázad óta vetekedett Ferrarával és Velencével a művészetek pártolásában és felvirágoztatásában.
1595-ban Vincenzo Gonzaga herceg Magyarország ellen indult, Monteverdi is vele tartott. A tábori élet különös élményt jelent számára, feltehetően ez a Tankréd és Klorinda párviadala egyik ihletője.
Élete második felében, 1613-tól haláláig a velencei Szent Márk-templomban működött. A drámai zene új lehetőségeit Monteverdi ezekben az években az izgatott, szenvedélyes kifejező eszközök alkalmazásával próbálta kiaknázni, bevezette az „izgatott stílust” (stile concitato).
Az ennek jegyében fogant különös, új művet 1624-ben, Girolamo Mocenigo velencei patrícius házában mutatta be. A darab díszlet nélküli drámai cselekmény, amelyet szerzője ugyan a régi terminológiával élve „harcos és szerelmes madrigáljai” közé sorolt, valójában azonban inkább szcenikus oratórium. A szöveg a Megszabadított Jeruzsálem XII. énekéből való: Tankréd lovag és a hős szaracén leány, Klorinda párbajáról szól. A drámaian sürített rövid jelenetben egy harcoktól zilált és eszméiben is ellentmondásos, tragikus korszakot kelt életre Tasso, amelyet az álruhába öltözött, egymást fel nem ismerő szerelmesek halállal végződő párbaja jelképez.
Monteverdi műve előszavában részletesen elemzi, hogy a komponálásra az indította: korábban a zene tárgya kizárólag a lírai érzelem volt, a harc és a kegyetlenség még nem szólalt meg a muzsika nyelvén. Ehhez új zenei eszközöket használt: a tremolo-t és a pizzicato-t, amelyek ebben a darabban jelennek meg első ízben. A technikai újításokon kívül más fontos újítás is van a darabban. Első ízben kap a zenekar önálló, az énekhangoktól független dramatikus szerepet, a zenekar már tevékeny részese a dráma cselekményének. A lovak patáinak dübörgését éppoly realisztikusan érzékelteti, mint a párbaj közben összependülő kardok csengését.

A művet három szereplő adja elő, de a cselekményben csak ketten vesznek részt: Tankréd és Klorinda. A harmadik szereplő kívül áll a történésen – ő az Elbeszélő (Testo), akinek drámai funkciója egyformán emlékeztet a görög tragédiák kórusaira és a protestáns passiók Evangélistájára.

„…(Tasso) szavai teljes hitelességgel és természetességgel fejezik ki mindazokat a szenvedélyeket, amelyeket ábrázolni kíván. Így bukkantam rá Tankréd és Klorinda párviadalának leírására, amely alkalmat nyújt olyan ellentétes szenvedélyek megzenésítésére, mint a harc, könyörgés és halál…” (Előszó a Madrigali Guerrieri et Amorosi c., nyolcadik madrigálkötethez, amelyben 1638-ban a Combattimento megjelent)
A mű előadására vonatkozóan Monteverdi részletes utasításokat adott. Előírása értelmében a szereplők jelmezt viselnek ugyan, de körülöttük nincs sem díszlet, sem színpad.
A párját gyászoló szerelmes gyakran felbukkan Monteverdi életművében. A magára maradt, tragikus emberi alak bizonyos értelemben őt magát jelképezi.