Pécsi Nemzeti Színház

Tartuffe Haute Couture

Ajándék jelmezek egy ékszerdobozból. Beszélgetés Birta Gábor jelmezkészítővel.

Horváth Kata szemet gyönyörködtető kreációira 2012. november 30-án gördül fel a függöny először

A színház lényegi alkotóeleme a látvány. A díszlet és a jelmezek nemcsak a néző számára határoznak meg azonnal egy világot, de egy jó kosztüm a színésznek is segíthet a karakterábrázolásban, hiszen minden öltözetet az általa megkívánt módon kell viselni. Ezért nem mindegy, a rendező kit választ, hogy az általa elképzelt világot a színpadon úgy valósítsa meg, hogy az rásegítsen a színészi játékra, s jól tudja szolgálni a rendezői ötleteket is. Méhes László rendező mindig ugyanazzal a csapattal dolgozik: díszlettervezője Rózsa István, jelmeztervezője Horváth Kata. A Csárdáskirálynő kiállítása vitathatatlanul pazar, a Picasso kalandjai - az abszurd játékhoz illeszkedően - elképesztően különleges. A november 30-án bemutatásra kerülő Tartuffe pedig maga lesz a csoda! A jól összeszokott kreatív team ugyanis egy újabb taggal bővült: Birta Gábor és az ő világszerte elismert jelmezkészítő műhelye vállalta, hogy a Pécsi Nemzeti Színház: Tartuffe című előadásához az összes férfi jelmezt elkészíti. Mármint ingyen és bérmentve, a színház iránti szerelemből! Nagylelkűségének indokairól kérdeztük Birta Gábort.

Ha jól tudom, nincs kötődésed a Pécsi Nemzeti Színházhoz. Hogy jutott eszedbe, hogy ilyen jelentős támogatást nyújts ilyen nehéz időkben, épp ennek a színháznak, és pont a Tartuffe című produkciónak?

Horváth Kata jelmeztervezőhöz régi barátság és szakmai kapcsolat fűz, még a Rockszínház időszakából. Nagyon szívesen dolgozunk együtt, ha tehetem, megnézem a munkáit, így jutottam el a Picasso kalandjaira. Olyan jó csapatot láttam a színpadon, hogy már ez beindított, Kata és Laci (Méhes László) Tartuffe-je, pedig ezek után méginkább érdekelt.

Egyszer már készítettem Tartuffe-jelmezeket: Bubik Istvánnak és Kállai Ferencnek még a Várszínházban, kíváncsi voltam, ennyi év után mi újat, mást tudok belevinni. Olyan lehangoló világban élünk, s oly kevés a nagy kihívást jelentő színházi feladat, hogy azonnal megragadtam az alkalmat. Tartuffe korhű világa - Laci és Kata elképzelései alapján - fantasztikus lehetőségek tárházának ígérkezett a számomra, ezért felajánlottam Katának műhelyem segítségét.

Azért ennél többről van szó. Úgy tudom, az anyagokat is ajándékba adtad, nemcsak a munkátokat...

Nos, igen. Amikor Katával először beszélgettünk a munkáról, mondtam, azért nézzük meg, miben gondolkodik, szín, forma és anyag szempontjából. Elővettem egy rakat londoni anyagot, melyeknek 90 százaléka használhatónak bizonyult.

Úgy gondoltam, hogy végre újra itt egy lehetőség, hogy megmutassuk, hogy ténylegesen látszódjon, a színházban miért is fizet a néző. Egy ilyen darabban, mint a Tartuffe, a ruhának jelentése van, ezért nagyon fontos a minősége, a kidolgozottsága, a szépsége, az egyedisége. A mi műhelyünknek pedig épp ez a védjegye: egyedülálló anyagokból kézműves technikával a legapróbb részletek legmagasabb minőségű kidolgozására is odafigyelve dolgozunk. Ez a feladat számomra kihívás volt, ezért a varrást is ajándékba adtam. Jó olyat csinálni, amivel örömet szerzel. Egyre kevesebb a lehetőség, egyre kevesebb a pénz, egyre kevesebb a profi partner...És hát kit támogasson az ember, ha nem azt, akinek szüksége van rá? Számomra és munkatársaim számára ez egy nemes ügy.

Hányan dolgoztok a műhelyben?

Műhelyünk egy kicsinyke ékszerdoboz. Hárman vagyunk benne, én magam is varrok természetesen. Egy ruhát általában egy nap alatt elkészítünk.

Ez elképesztő! Jól tudom, hogy próba nélkül varrtok? Színészeinken úgy áll a kosztüm, mintha rájuk öntötték volna...

Igen, mindenhova próba nélkül dolgozunk. A Szép reményekhez (hamarosan bemutatásra kerülő brit mozifilm) például úgy küldtük ki a ruhákat, hogy megkaptuk a méreteket, megvarrtunk egy adag ruhát, betettük egy bőröndbe és naponta vitte a repülő Londonba. Hozzáteszem, a Pécsi Nemzeti Színház varrodája nagyon jó méreteket adott, úgyhogy ez itt sem volt nehéz. Persze van egy egyedi technikánk és hát számunkra a munkánk szerelem...

Csodaszépek ezek a brokátszerű anyagok!

Gondolnád, hogy egyedileg van steppelve rajtuk minden apró minta? Ez nem anyagában ilyen. Nos, ez a mi védjegyünk. Sok olyat tudtam kipróbálni a Tartuffe-ben, amit másban még nem. Ezek a steppelt anyagok egyszerre kemények és lágyak. Az, hogy ez a textúra így működik, abban nagyon sok agymunka van és ez látszik a ruhákon.

Akkor mondhatnánk, hogy mindez amolyan színházi haute couture, magas szabászat, magas színvonalú, nemes kivitelű ruhakészítés?

Végülis igen, a Tartuffe esetében mindenképpen. Bár azt mindig szem előtt tartjuk, hogy a jelmeznek nem szabad lejátszani a színészt. Meg kell találni az egyensúlyt. Egyébként meg azért nem mindig a legnemesebb anyagok felhasználásából születnek meg a jelmezeink. Egyedi technikánkkal tudunk teljes páncélzatot készíteni például fürdőruha-dzsörzéből :-) Ezt legutóbb a Székesfehérvári Vörösmarty Színház Bizánc című előadásaihoz találtam ki. Itt is a technikai háttér érdekelt, mennyire lehet érzékeltetni a valóságot egy varrott anyaggal.

Számos helyre készítesz jelmezt itthon, de az elmúlt 20 év során komoly nemzetközi filmes karriert is építettél, a legnagyobb tervezőkkel dolgozol, hírneved van a szakmában.

A Magyar Nemzeti Színházból indultam, ott voltam 13 éven át szabász, majd tárvezető, ezt követően egy évet a Magyar Televízióban töltöttem. 20 éve a magáncégemben dolgozom. Igen, sokat filmezek, ez nagy öröm és elismerés, de számomra a színház a nagy szerelem. A színházban azonnali a kontroll, a filmre van, hogy egy évet is kell várni. A színházban nagyvonalúan lehet dolgozni, mintegy festményként viszonyulni a kosztümhöz, mely a próbák során alakítható, fényekkel korrigálható... Filmnél egy öltözetből, van hogy 4-5 egyforma darabot kell elkészíteni, és ez a mi kézműves technikánkkal nagyon nehéz.

Tartuffe-nek mi köze is van Ralph Fiennes-hoz? :-)

Most készítettük a Mike Newell rendezésében bemutatásra kerülő Szép remények című angol mozifilm jelmezeit, és Ralph Fiennes jelmezének anyagából készült Köles Ferenc jelmeze is.

Bizonyára sokakat érdekel, milyen hírességek és mely filmek jelmezei viselik kezed nyomát?

Tényleg csak néhány név, a teljesség igénye nélkül: Ralph Fiennes, Robbie Coltrane (a Harry Potter Hagrid-ja), John Malkovich, Aidan Quinn...

Daniel Craig még ismeretlen színész volt, amikor Kate Winslet-el együtt játszottak egy filmben...

Az utóbbi évek nagyobb filmjei: a Szép remények az új angol és a Rómeó és Júlia az új olasz mozik, aztán a Borgiák, a BBC Titanic filmje, Tom Jones, A Notre-Dame-i toronyőr, Koldus és királyfi, Lovagok háborúja 2011, Red2, A postamester, Robin Hood, Mária, Jézus anyja... Nagy örömmel tölt el, hogy olyan tervezőkkel dolgozhattam, mint az Oscar-díjas Gabriella Pescucci és Sandy Powell, a háromszoros Oscar-díjas Milena Canonero, vagy Carlo Poggioli.

Van valami érdekes történeted?

Hm... Nemrég kérte el a Szép remények tervezőjétől Helena Bonham-Carter a fiam által készített jelmezes fotóit, mert a hivatalos fotókkal elégedetlen volt... (Gábor fia fotóművész szakon végzi egyetemi tanulmányait Londonban.)

November 30-án, a Tartuffe bemutatójával egyidőben tartják Londonban a Dickens: Szép remények című klasszikusából készült sikergyanús mozifilm díszbemutatóját is, melynek férfi jelmezeit ti készítettétek. Hol leszel?

Pécset választom, mert a színház az örök szerelem.

Vissza a hírekhez