Tartuffe

komédia két felvonásban
Írta Molière
Fordította Petri György
Rendező Méhes László

Az előadás időtartama: kb. 2 óra
 

A Tartuffe-öt 1664 májusában mutatták be először, XIV. Lajos A varázslatos sziget gyönyörei elnevezésű, fényűző fesztiválján. Hogy ez alkalommal a darab befejezett változatát játszották-e, vagy még egy be nem fejezettet, az máig tisztázatlan, mert Molière sosem jelentette meg ezt a három felvonásos első verziót. Bárhogy volt is, a fogadtatás és a vélemény a bemutató után lesújtó volt, egy héten belül a király betiltotta az előadást. Az anyakirálynő és Párizs érseke is felháborodott és ellenezte a művet. Egy egyházfi vádiratában Molière-t így támadja: „Emberi külsőt magára öltött démon, aki az évszázad legfelháborítóbb hitetlen szabadgondolkodója.” Sőt, egyenesen azt javasolta, hogy a szerzőt máglyán égessék el, amely csak előjátéka lenne annak, amit majd a pokolban kell nyilvánvalóan elviselnie. 

Molière azzal védekezett, hogy a vígjáték „az emberi jellem javítását szolgálja, miközben szórakoztat”. Mert a szerző nem tudott elképzelni hathatósabb dolgot, mint a „kor fogyatékosságait támadni nevettető jellemábrázolás által”. A királynak tetszett a darab, és bár betiltotta, nyilván tudott róla, hogy több zártkörű felolvasást is tartottak belőle. Sőt, 1665-ben a „Királyi társulat” címet adományozta Molière csapatának, ami a mély elismerés jele volt. 1667-ben a szerző a Palais Royal Színházban bemutatta a második változatot, amely öt felvonásos volt és az Imposztor címet kapta. A király éppen nem tartózkodott Párizsban, és bár szóban engedélyt adhatott az új verzió bemutatására, de az általa megbízott illetékes „cenzor” újra betiltotta annak játszását, habár a szerző „finomított a darabon”, többek között azáltal, hogy a főszereplő jelmezét olyan módon változtatta meg, hogy az ne hasonlítson annyira a klérus viseletére. A király nem oldotta fel ugyan a tilalmat, de megígérte, hogy hazaérkezésekor újra megvizsgálja az ügyet. Végül 1669. február 5-én a darabot bemutatták végleges formájában, és a Tartuffe címet kapta. 

 

„Tartuffe azt képviseli, amit Molière mélyen elítélt a 17. századi francia társadalomban: a mindent eluraló képmutatást. A darab nemcsak a címszereplőről szól, és nem ő az egyedüli főszereplője. Nem véletlen, hogy a bemutató előadáson Molière magára osztotta Orgon szerepét. Tartuffe ugyanis nem jutott volna semmire Orgon aktív közreműködése nélkül. A szerző zsenialitása abban áll, hogy ezt felismerte, és így megalkotta életműve legkülönösebb és legemlékezetesebb szereplőpárosát. A Tartuffe tulajdonképpen erről a két emberről szól, a versenyről, amely a »testvéreket« ellenséggé változtatja; és arról a folyamatról, ahogy visszás kapcsolatuk túlnő rajtuk, és a teljes társadalmi rendet veszélyeztetni látszik.” 

Méhes László

Az elődásban közreműködő zenészek: Berentés Attila, Major Mariann, Dömötör Krisztina, László Gábor, Tuzson Tamás, Hídvégi Nóra
 

Bemutató dátuma: 2012.11.30. p

Szereposztás:
Pernelle-né, Orgon anyja Sólyom Katalin
Orgon, Elmira férje Lipics Zsolt
Elmira, Orgon felesége Stubendek Katalin
Damis, Orgon fia Józsa Richárd
Mariane, Orgon lánya, Valér szerelmese Vlasits Barbara
Valér, Mariane szerelmese Sándor Péter
Cléante, Orgon sógora Ottlik Ádám
Tartuffe, szenteskedő Köles Ferenc
Dorine, Mariane társalkodónője Györfi Anna
Lojális úr Urbán Tibor
Rendőrhadnagy Háber László
Flipote, Pernelle-né szolgája Kállai Gergely
Molière Széll Horváth Lajos
közreműködik Götz Attila
közreműködik Kállai Gergely
közreműködik Bende István
közreműködik Orosz János
Díszlettervező Rózsa István
Jelmeztervező Horváth Kata
Zenei munkatárs Bókai Zoltán
Zenei munkatárs Bende István
Rendezőasszisztens Kiss Hédi
Súgó Juhász Piroska
Ügyelő Háber László

Korábbi előadások

Megnyitás nagyban

Kapcsolódó anyagok

  • Galéria
Tartuffe
« 2024. november »
h k sz cs p sz v
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Bérletkereső

Hírlevél

Értesüljön elsőként információinkról! Iratkozzon fel hírlevelünkre!