Pécsi Nemzeti Színház

A Pécsi Corso-ban a Pécsi Nemzeti Színház művészei egy kávé mellett betekintést engednek mindennapjaikba, mesélnek álmaikról,  színházi munkáikról, magánéletükről, kulisszatitkokról. Videóink hetente lesznek elérhetők először a színház Facebook-oldalán, majd később felkerülnek honlapunkra is. A műsor kapcsán interjút készítettünk a stáb tagjaival. Először Györfi Annát kérdeztük. Ismerjék meg Kiss Esztert és Laurer Tamást is!

Ugye nem árulunk el nagy titkot, hogy ti ketten az életben is egy pár vagytok? Milyen hatással van a közös életetekre, hogy egy munkahelyen dolgoztok, ráadásul most a Pécsi Corso-t is együtt készítitek?

Igaz, mi egy pár vagyunk az életben. Mindennek megvannak az előnyei illetve hátrányai. Annak is, hogy egy helyen dolgozunk. A sűrű napokban könnyebb összehozni egy közös ebédet, ugyanakkor néha terhes, hogy teljesen közelről látjuk a másik szakmai életét. A Pécsi Corso pedig teljesen az első dolog, ami abszolút lefedi, vagy inkább átfedi a művészi és a műszaki részét a kettőnk munkájának.

Honnan jött a Pécsi Corso ötlete? Hogyan találtatok egymásra Györfi Anna (a Pécsi Corso szerkesztője) és ti ketten?

Igazából Anna talált ránk. Ő keresett meg minket az ötlettel, hogy csináljunk egy műsort a színház művészeivel. A szellemi ötlet az totálisan az övé. Tudta, hogy kapható vagyok ilyesfajta dolgokra, Tamásra pedig technikai szempontból is gondolt, a vágások, szerkesztői munkálatok az ő keze nyomait fogják viselni, mindemellett pedig nagyon jó baráti viszonyt ápolunk Annával.

Annától már megtudtuk, milyen széles az érdeklődési köre. Kicsi (elárulhatjuk, hogy így szólítanak kollégáid a Pécsi Balettben?:-)), úgy tudom, te vagy a Pécsi Corso riportere. Ez az első alkalom, hogy interjúzol, vagy régóta van ilyen jellegű ambíciód?

Igen ez a Kicsi teljesen testreszabott becenév nekem :-) Sokszor már az Esztire, vagy Eszterre nem is hallgatok :-). Én leszek a riportere a műsornak (Anna ezt a feladatot osztotta rám, amit én nagy örömmel vállaltam, mert érdekelnek a médiával kapcsolatos dolgok. Ez az első alkalom, hogy más területen is kipróbálom magam, de eddig nagyon élvezem!

Egyébként mivel töltöd még szívesen a szabadidődet?

Nem szívesen árulom el, de lustálokdni szeretek a legjobban. Szeretek nagyokat sétálni, és gyönyörű tájakat nézegetni.

Igen megterhelő időszakot éltek most át balettművész kollégáiddal, hiszen készültök az Otello-ra, közben Hófehérke és a hét törpe előadásaitok vannak, nemrég Aradon jártatok a Giselle-lel és a Művészetek Palotájában is felléptek ismét. Sokan bizonyára azt sem tudják, hogy ti minden nap tréningeztek, még akkor is, amikor nincs előadásotok. Hogy lehet ezt bírni?

Számomra a tréning a legfontosabb, mert az készít fel a napra, a próbára, az előadásra. Az az alap, ami nélkül nem indul be a "gépezet". Személy szerint azt szeretem, ha sok dolgom van, és azt sem tudom számon tartani, hogy mire kell próbálni és csak örülök, hogy ha egyik próbafolyamat követi a másikat!  Természetesen mindegyik másért szerethető. A Giselle már 2009 óta repertoáron van és még most is imádják. A Hófehérke pedig egy kellemes, vicces próbaidőszak volt, számunkra kicsit könnyebb, játékosabb szakasz jelenleg, amit nagyon élvezünk!!  Az Otello nagyon friss és reméljük elnyeri ez is a közönség tetszését.

Tamás, szereted a balettet? :-) Bizonyára szereted a színházművészetet, melyik ága áll hozzád legközelebb nézőként?

Munkám folyamán nem tudom nézőként és produkcióként figyelni az előadásokat. De ha a zene szerepet kap a darabban, legyen az balett vagy musical, már közel áll a szívemhez.

A Pécsi Nemzeti Színházban díszítőként dolgoztál évekig, tavaly óta vagy hangtechnikus, de úgy tudom, értesz a világításhoz is, sőt folyamatosan képzed magad szakmailag. Mi a célod mindezzel? Melyik terület vonz leginkább?

Olyan családban nőttem fel, ahol mindkét szülő ezzel a területtel foglalkozott, ezért automatikusan belevonódtam én is. Mindig szükségét érzem  a céloknak az életemben, s fontosnak tartom a fejlődést. Az utóbbi időben hobbi szinten fotózok és videózok, nagyon vonz a média és a számítástechnika. A színháztechnikának a jövőjét is abban látom, hogy a látvány és médiatechnika egyre nagyobb szerepet kap egy produkcióban. Most leginkább  a hang vagy videóstúdió munkái azok, amire vágyok és ehhez szeretném magam hozzáképezni.

Neked mi a feladatod a Pécsi Corso műsoraiban?

Mivel elég szerény eszközpark áll rendelkezésünkre a műsorok elkészítéséhez, ezért a kreatív  technikai megoldások, felvételtechnika, vágás és az azzal való utómunkálatok.

Sokan nem gondolnák rólad, én magam is meglepődtem, amikor megtudtam, hogy miről vagy inkább kiről gondoskodtok Kicsivel? :-)

Igen... van egy gyönyörű szép, pokolfajzat kandúr cicánk.

Ki hozta a cicát a házhoz, gyerekkorodban is volt kisállatod?

Színházi kollégától kaptuk és közös megegyezés volt, hogy szeretnénk cicát.  Gyerekkoromban is mindig volt állatunk: cica, később pedig már kutyánk is lett.

Úgy tudom, megszállottan "mászol". Milyen rendszerességgel csinálod, mióta és hol?

Ez egy nagy szerelem nálam, de sajnos egyre kevesebbszer jutok sziklához. 2004-ben egy lengyelországi utazás alatt másztam először és azóta kisebb megszakításokkal tart ez a szenvedély. Leginkább belföldön, de ha tudok, akkor Horvátországban is nagyon szívesen űzöm ezt a sportot.

Kicsi, nem félted Tamást?

Mitől? A sportszenvedélyétől, vagy a lányoktól?? Na jó ez vicc volt. Szoktam félteni, de inkább azt mondanám, hogy én vagyok nyuszi, mert ő folyton kéri, hogy másszak én is vele, próbáljam ki, de soha nem mertem eddig bevállalni. Majd egyszer, ha nagyon összeszedem a bátorságomat!...A lányoktól meg remélem nem kell féltenem. :-)

A Pécsi Corso első vendége Stubendek Katalin színművésznő. A riport a Pécsi Nemzeti Színház Facebook oldalán már megtekinthető!
Kövesse színházunkat a Facebookon, hogy kedvenceit közelebbről is megismerhesse!