Cseresznyéskert
komédia két felvonásban
| Írta | Anton Pavlovics Csehov |
| Fordította | Morcsányi Géza |
| Rendező | Dömötör Tamás |
| Mesélő (felvételről) | Tordy Géza, a Nemzet Színésze |
Az előadás időtartama: kb. 2 óra 45 perc
Georges Banu, a kortárs színház kiemelkedő kritikusa és elemzője így ír nagyszerű könyvében, a Színházunk, a Cseresznyéskertben: „Csehov lassan írja a Cseresznyéskertet, moszkvai megrendelőinek legnagyobb kétségbeesésére, akik táviratokkal ostromolják. A lassúság egyik oka, hogy az alkotó egy ciklus végéhez érkezett. »A Cseresznyéskert után már nem fogok többé úgy írni, ahogy eddig«, írja. Miközben Jaltában a tengert kémleli, tudja, hogy végső művét, egyben végrendeletét veti papírra. A Cseresznyéskertnek kettős szerepet szánt: egy írói pálya összefoglalását és egy életrajz lezárását.
A darabban szereplő cseresznyefák már semmilyen gazdasági hasznot nem hoznak, hiszen még az aszalt cseresznye régi receptje is elveszett, mondja Firsz, az öreg szolgáló – így már csak a múló szépség forrásául szolgálnak. Csehov teljesen »feleslegesnek« minősíti a kertet pénzügyi szempontból, anélkül, hogy szimbolikus értékét ez bármennyire is csorbítaná. Sőt, talán még inkább növeli, hiszen mentesül minden más célszerűség terhétől. A cseresznyefák, amelyeket elkezdenek kivágni – még mielőtt a kiutasított tulajdonosok elvonultak volna, még mielőtt holttesteik kihűltek volna, – egy ritmusváltás világos tünetei: a történelem felgyorsul, a vágyak sietősek, a győzőknek nincs pazarolni való idejük. A cseresznyéskert pusztulása jövendő gaztetteket vetít előre, gyilkosságokat, katasztrófákat, hiszen Csehov mondja: »előbb a fákat vágják ki, aztán a fejeket vágják le«”.
„Minden test megtartja egyenes vonalú, egyenletes mozgását, vagy nyugalmi állapotát mindaddig, amíg egy másik test vagy mező mozgásállapotát meg nem változtatja. Ez a tehetetlenség törvénye. Minden ember megtartja egyenes vonalú, egyenletes életét, vagy nyugalmi állapotát mindaddig, amíg egy másik ember (test) vagy aura életállapotát meg nem változtatja. Akkor ez az emberi tehetetlenség törvénye. Engem az érdekelne, hogy mitől mozog a másik test? Ki az, aki képes önmagától mozogni? Az ő energiája miből keletkezik? Továbbá az, hogy egy-egy mozgásállapot változás mennyi kopást okoz azokban a testekben? És hány mozgásállapot változást bír ki egy ember (test)? Vagy nincs szabály? Az anyag minőségétől függ minden? Mi van, ha nincs mozgásállapot változás? Akkor nem mozog semmi (senki) sem? Akkor mitől múlik el az ember mégis?
Az idő nem fizikai egység, emberi találmány. Nincs tömege, nincs formája, íze vagy színe. Csak egy ritmikus beosztás a halál mérőszalagján. Mindenki máshogy kezeli. Van, aki fél tőle; van, aki szembemegy dacból; van, aki rá akar ülni; van, aki elcsalná; van, aki úgy csinál, mintha nem lenne; van, aki megpróbálja kihasználni; és van, akit már régen legyőzött. Kevés van, aki tudomásul veszi. Kinek van igaza? Idővel kiderül?”
Dömötör Tamás
Bemutató dátuma: 2013.03.22. p
Szereposztás: |
| Ranyevszkaja, Ljubov Andrejevna | Stubendek Katalin |
| Ánya, a leánya | Kulcsár Viktória |
| Várja, a fogadott leánya | Darabont Mikold |
| Gajev, Ranyevszkaja testvére | Lipics Zsolt |
| Lopahin, kereskedő | Józsa Richárd |
| Trofimov, diák | Mikola Gergő |
| Szimeonov Piscsik | Urbán Tibor |
| Sarlotta Ivanovna | Füsti Molnár Éva |
| Jepihodov | Köles Ferenc |
| Dunyasa | Hekler Melinda |
| Jasa | Vidákovics Szláven |
| Firsz | Bánky Gábor |
| Firsz | Németh János |
| Díszlettervező | Szili Péter |
| Jelmeztervező | Kiss Julcsi |
| Rendezőasszisztens | Czéh Dániel |
| Súgó | Juhász Piroska |
| Ügyelő | Rajnai Attila |
Korábbi előadások
| h | k | sz | cs | p | sz | v |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 28 | 29 | 30 | 31 | 1 | 2 | 3 |
| 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
| 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
| 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
| 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 1 |
